Hatásmechanizmusa a következő:
Ha azt feltételezzük, hogy létezik olyan, hogy aura, akkor már nincs olyan messze a Gyűjtőpont fogalma sem. Gyűjtőpontnak nevezzük azt az aurában (vagy azon kívül) elhelyezkedő pontot, ami szabályozza azt, az ember hogyan látja a világot. Ha ez rögzül, akkor az ember nem lesz képes másképp látni a világot, hiába minden igyekezet. A pszichológiai gyógyításoknál tehát arra kell törekedni, hogy ez a gyűjtőpont elmozduljon. Vigyázni kell azonban arra, nehogy az illetőt trauma érje, mert ez akár rossz esetben a fizikai test halálával is járhat. Ha el akarjuk kerülni a traumát, akkor két választásunk marad:
1. Tudatmódosító szert kell használnunk
Ennek hátránya, hogy a mai látószög kriminalizálja ezt az utat, pedig ennél könnyebb, gyorsabb és egyszerűbb nincs. Az illető a saját megtapasztalásával jön rá arra, a világ sokkal több annál, mint amennyit hisz-érzékel belőle.
2. Sokkot elérve bírjuk rá az agyat, hogy bírálja felül az eddig kialakult merev nézeteit
Ennek célja, hogy az illetőnek a világról kiakault hitét ingatjuk meg egy olyan megdönthetetlen bizonyítékkal, ami megváltoztatja azt, amit eddig tudott a világról. Ilyenkor érheti sokk az agyat, ami aztán dominoszerűen döntheti le az addigi hiedelmeit, vagyis sikerül elomzdítani a gyűjtőpontot anélkül, hogy kárt okoztunk volna benne.
Valójában a sokk önmagában nem elég ahhoz, hogy gyógyításról beszélhessünk, ám ahhoz elég, hogy a gyógyításra felkészítsük az illető agyát.
