A sértődés csak abban az esetben normális dolog, ha annak nem nagyon vannak más civilizált lehetőségei az eset feldolgozására, aki megsértődik. Ezek azokra az esetekre vonatkoznak, melyek sima bocsánatkérésekkel orvosolhatók.
Ha nem, azt már haragnak hívják. Haragudni csak olyanra tudunk, aki felé az Ellenpóluson a harag ellenpontjával is tekintünk, ami minden bizonnyal az érzés tartományaiban rezeg. A szeretetet nem könnyű feldolgozni, pedig a működése nagyon egyszerű. Aki komplikálni akarja, az azt a világot mindenképp elnevezi valaminek! De az alapja nagyon egyszerű és bárki bármikor rájöhet.
A sértődés, mint fegyver nem minősíthető esete az, amikor valaki simán megtehetné, hogy a.) túllép a dolgon b.) elfogadja a magasabb látószöget c.) megelőlegezi a bizalmat Önmagának a Jövőből, de nem teszi, mert helyette sokkal könnyebb és egyszerűbb megsértődni. Sokszor az agy rendeltetésének megfelelő állapotában is meg lehet a problémát oldani, amit gondolkodásnak hívunk. A méltóság szó ide rendelése sem tesz rosszat az eset külső megítélésének.
Mert igaznak látni valamit lehet, csak annyi: nincs még elég információ!
