A mában élés
Egy újabb olyan fogalom, amit gyakran hallunk, úgy teszünk, mint aki érti, és ezzel a szakértő pofával lavírozunk át a témán. Meglehetősen lényeges kérdés abban az esetben meg pláne, amikor magasabb dimenziós hatások érnek minket. Az idő ugyanis minden dimenzióban és minden szinten kivétel nélkül másképp viselkedik.
A mában élés gyakorlati haszna az, hogy nem tartod magad olyan állapotban egy tőled független külső tényező miatt, mintha megálltál volna a fejlődésben. Két alapvető emberi hiba van: az egyik a múltban élés, a másik a jövőben élés. Az egyik pl. csak haragot tart, nem tud elengedni, állandóan az emlékeiből él és ez blokkolja az előrelépését, a másik megállás nélkül álmodozik és egy kurva lépést sem tesz előre.
Namost! Ha már gépek vagyunk wazze, akkor használjuk is ezt ki és kb. 1 másodperc alatt változtassunk rajta. Mégpedig úgy, hogy gondoljunk el egy képzeletbeli egyenest. 10%-nál jelöljünk az egyik végénél és 10%-nál jelöljünk a másik végénél. Marad középen 80%-unk, na ez a jelen. Az egyik 10% a múlt, a másik 10% pedig a jövő. Gondoljuk hozzá a jól ismert gombunkat és nyomjk meg. Ekkor minden egy csapásra beáll a jelenbe. Mivel a többi ember akarattal vagy akaratlanul rád küldött energiáival ezt egy idő után el tudják állítani ezt, érdemes időnként ezt a gombot használni és azonnal visszaállítani immáron az új alapbeállításunkat.
Namost ennyi a lényege, de azt nem teszem meg veletek, hogy itt befejezem, inkább rizsázok valamiről, ami jön. Egy kis elmélet.
A jelenben élni azért faja, mert minden most történik. Ez a játék olyan, hogy abban a szférában, ahol sokat vagyok mostanában, egyre többen születnek ide le. Úgy értsétek, hogy mostanában érkeznek bazi sokan és amikor beérkeztek, akkor megjelennek bennetek, vagyis gyakorlatilag az előre ide küldött karaktereik aktiválódnak így most. Vagyis ti.
Namost a következő meglepetések érhettek titeket - még csak eddig - az előzetes számításaim szerint: Míg ti azt hittétek most beértek, elkapjátok a tököm és távoztok, addig valójában megjelentetek ennek a bolygónak az őstörténetében, szépen végigéldegéltétek az összes eddigi korszakot azért, hogy mostanra itt legyetek. Ugye mennyire másról szól a sztori, mint gondoltátok a bátor fejesugrás előtt? Volt, hogy valaki ezt az egészet őszintén megköszönte, hogy egy ilyen élményben és tanulásban részesülhetett, a többség azonban olyan mérges, hogy alig tudom elvezetni a sok indulatot, ami érkezik felém. A baj a végére meg most az, hogy ha elkapják a tököm, nem lesz senki, aki hazautat tudna mutatni, nem beszélve a csúszós utakról, ami a zónám elhagyásával rögtön érezhetővé válik. Igazából mára szerencsére - néhány lányon kívül - már senki nem akarja elkapni a tököm és ez így lett volna normális mindjárt az elejétől kezdve és akkor nem kellett volna lehúzni ezt a csekély párszázezer évet 3 dimenzióban.
Azért sikerült ezt a bravúrt végrehajtanotok, mert annyit vagytok most a múltban tömegesen, hogy azt a sok eseményt a feletes én visszafelé helyezi el az idősíkban, amit generáltok, tehát minél tovább pöcsöltök, annál hosszabb az itt tartózkodásotok. Persze felmerül a kérdés, hogy a mi nézőpontunkból a múltunk fix, hogy lehetne ezen variálni, hát akkor most közlöm, hogy ami variálódik, nekünk az lesz a mindenkori fix. Ez a 3. dimenzió hátránya, hogy így lehet minket magasabbról az idővel cumiztatni, ám vannak előnyei is, aki nagyon figyelt az előző bekezdésre, az közel jár.
Vannak, akik a jövőben szeretnek kalandozni, annyira, hogy rá is találtak ott valakikre, akik ide is látogattak, kb. olyan ideiglenes jelleggel, amiről már vannak nekünk is történelmi emlékeink. Hogy segítsünk nekik hazajutni, hidat kellett képezni magasabb dimenziók felé, amit mi emberi jellemzőink szerint oldottunk meg - rátámadtunk az 5. dimenzióra és győztünk is. Namost amit én sem tudtam előtte az az, hogy ha valakit legyőz valaki, akkor a helyére léphet. Mivel még ezelőtt ilyen, hogy alacsonyabb dimenzió lenyomjon egy magasabbat sosem volt, precedenst teremtettünk. Remélem érzitek már ti is az 5. dimenzió időrelációját, a térbelieket én is csak tapasztalgatom, ugyanis már mi a 5. dimenziót lakjuk egy ideje (földi értelemben 2 éve), de ebből csak az idődimenzió érzékelhető számunkra, a térbeliek nem... pedig itt röhögnek a fejem felett. Ám hiába. Egy 2. dimenziós lénytől sem lehetne elvárni, hogy nézzen a feje fölé, ha nincs térbeli kiterjedése.
Ugye kezd derengeni, hogy akik idejöttek elkapni a tököm valamiért, azok ezt már rég elfelejtették, és ami miatt elfelejtették, az az új oka annak, amiért most akarják elkapni a tököm. Pedig ilyenkor csak egy bajkeverő istenség szerepében vagyok, aki a dolgát végzi. Ez a mondat pedig túl nagy segítség szegény debreceni barátaimnak, akik azóta nem jöttek rá, hogy is szurkoltak nekem ilyen mély szívből. Mindenki más teli torokból röhög a poénon, remélem hamarosan nem csak szeretni fogják ők is a poént, hanem érteni is. Ezért vagyok itt!
Sz'al haver! Élj a mában! Gondoltam megajándékozlak valam igazán eredeti tanáccsal így a végére.
