Érdeknélküliség ebben a világban
A vallások és sok eszmerendszer szerint az érdekeinktől meg kell szabadulnunk és el kell jutnunk az érdeknélküliség állapotába. Ekkor vagy ugyanis Krisztus-tudatszinten és ekkor már érted is, ami ide le van igazából írva.
Elklpzelhetitek a helyzetet, hogy olyan lények, akik segíteni jöttek nekünk olyan világokból, amik háááát nem ilyenek, valahogy alkalmazkodniuk kell ehhez a környezethez. Ezek a lények testesítik amúgy meg a lényed pozitív, úgy is mondhatnám - isteni - aspektusait, ők a jó világokból érkező másik Te. Namost vannak olyan lények, akik szintén segíteni jöttek nekünk, ám ők akkor ezt még nem tudták (hisz akkor nagyíben leszarnak minket és elkerülnek). Ők pedig a lényed negatív aspektusait megtestesítő lények a rossz világokból.
Ezt ne úgy képzeljétek el, hogy mindenféle lények egyszer csak idejönnek (amúgy van ilyen is, nem is kevés, mert itt a kíváncsiság nem kispályás szintű), hanem összehangolódsz velük. Te is változol ennek hatására és ők is. Amúgy pont ezért van létszámukban sokkal kevesebb jó magasabbdimenziós lény itt, mert ők az ilyet szeretik otthonülve meditációban lerendezni (nekünk ilyenkor sokszor angyalokként jelennek meg, mint ahogy mi is nekik), a rossz lények meg azonnal akciózni kezdenek.
Namost a mi helyzetrehangolódásunk kezdeti hatékonysága nagymértékben függ attól, mennyire tudjuk az érdekeinket összehangolni a helyzettel úgy, hogy ezt a jó lény is elfogadja benned. A rossz lény már érti az egészet és csak röhög. Az érdeknélküliség lehet hogy baromi meggyőzően hangzott a Föld történelmében visszanézve valamikor, ám ma már nem feszítenék keresztre azt, aki ezzel próbálkozna, de jól kiröhögnék, az biztos. Ha ezt a szót azonban lefordítjuk mai nyelvre, az abszolút közérdek áll ehhez a legközelebb. Szerintem pont ez az a tipikus eset, amikor két világ találkozik, egyről beszélnek, ám eltérő fogalmakkal és ezért képesek akár egymással háborúzni is.
A bennünk élő Krisztus azért van kiakadva az egyéni érdekeken, mert ő az egészet komplex módon látja, sokkal nagyobb látószögben. Az ő szemében a mi - akár - legnagyobbnak tűnő érdekeink is csak jelentéktelen akadályok az ő - tehát a mi közös - harmóniája útjában. Az ő rendező ereje ugyanis mindenkit a helyére rakna, ám figyelembe kell vennie mindenki saját helyzetét (ez nekünk maga a tanulás) és valahogy rátenni arra a pályára, amin haladnunk kellene. Lehetőleg megrázkódtatások nélkül.
Az átmenet útja - ami ennek a weboldalnak az egyik rendeltetése - céljai között áll, hogy minél kisebb megrázkódtatást biztosítson. Pontosabban szólva, a túlzásoktól és aránytalansgoktól amennyire tud, tisztítson meg.
Akkor jönne néhány kérdésem:
Mi van akkor, ha nekem az az érdekem, hogy itt érdeknélküliség legyen?
Mi különbözteti meg az érdeknélküliséget az abszolút közérdektől?
Miért képes az érdek érzelemhez rendkívül hasonló hullámhosszon rezgéseket generálni?
Hozhat-e újat az érdek valamilyen szintű beillesztése a fejlődési útba?
A szabad akarat tanulmányozásához nincs-e vajon szükség az ego-ra?
Az érdeknélküliséget úgy is képes vagy nekem prezentálni, hogy nem 5 évig tart, rongyolódom le a nullára és vág úgy pofán a semmiből a tanítás, hanem hogy békésen, gyorsan itt és most meg is értsem?
Merhogy szerintem az ilyesmi kérdéseken történő elfilózgatás különösen időszerű akkor, amikor bizonyos hatalommal rendelkező lények azon gondolkoznak, hogy kivesznek minket a fagyasztóból és egyből beraknak a sütőbe. Nemtom, buta emberi ésszel én kivenném kicsit leolvadni és hagynám, hogy lassan melegedjen fel. Lehet, hogy meg se kell sütni, mert így finomabb lesz. És persze alkalmasabb arra, amire ez a fizikai világ olyan izgi nektek (nekünk), nem?
Végül a legnagyobb segítségként a szeretetről. Kétféle szeretet van: az egyik az egoé, a másik a szívé. Szinte mindenki összekeveri ezeket, de fogódzkodjatok meg: ez a játék egyik lényege. Csak az ego tud túlszeretni, kifagyással büntetni. A szívé minden esetben feltétel nélküli (tehát középről sugároz), hiába akarják egyesek ezt megkérdőjelezni. A mi világunkban itt jelenik meg a valódi érdeknélküliség. Mindenki szívében.
