A Felettes Én
Kicsit érzékeny területre értünk, ugyanis ez megint egy olyan téma, amiben elég sokan érzik szakértőnek magukat. Igen ám, de egy új látószög arra késztethet mindenkit, aki ebbe belemélyed, hogy kicsit átmozgassa berozsdásodott meggyőződéseit.
Amikor mi Felettes Énről beszélünk, ugyanaz az árzásem támad, mint Isten vonatkozásában, hogy lesünk fölfelé és minden, ami föntről jön, az elintézzük ezzel. Márpedig ha istent simán ki lehet sajátítani, a felettes ént miért ne lehetne? Tehát lenne egy olyan meglátás, ami szerint ha egy lény benned van, annak ott is kell lennie (amikor azonban távoznia kell, annak is meg kell történnie valahogy). Ha pedig ott van, "jogilag" ő a felettes én abba a valóságba. Ám mindenki érzi itt, hogy Felettes Én alatt mi egészen mást értünk.
A Napangyal kifejezéssel illethető leginkább és technikailag egy pici arany-fehér csillag mindenki feje fölött. A technikai zónában ez igen jól látható, a játéktérről azonban egyáltalán nem. Csak a kiválasztottak számára. Ez a pici csillag folyamatos adatkapcsolatot tart fenn közötted és a forrás között. Amikor a forrás emelni szeretné jelenlétének nyílvánvalóságát benned, akkor lecsatlakozik innen és felcsatlakozik oda. A struktúrában átrendezi a feléd irányuló energiaminőség jellegét (földi értelemben: bazi nagyot ugrik fölfelé a spirituális karriered), és más szintről sugározza feléd a pránát.
Igen ám, de Te egy adott hálózatban vagy, a szívcsakrádon keresztül összekapcsolódva a csillagcsaládod többi tagjával. Tehát ha Te elindulsz fölfelé, óhatatlan, hogy magad után fogsz húzni egy csomót közületek. A Te szinteden mindenki egy önálló objektum, ám a kollektív tudat felől már nem ez a helyzet. A Szürke példája azért igen jó, mert a kollektív tudaton keresztül sokmindent meg lehet érteni az angyali/isteni szférák látás- és gondolkodásmódjából.
Az angyalok többnyire - a próbatételeken túl - szerintem tanulmányozzák, átélik azt, ahogy mi élünk és gondolkozunk. Ugyanis olyan, hogy "lebaszás" náluk nincs. Itt tapasztalják meg bennünk az élményt. De vissza a kollektív tudathoz. A Szürkének is át kellett esnie fejlődése során a tudathasadáson, ami egy kollektív tudatú lény esetén lehet meredeken érdekes. Ő úgy érzékeli a valóságot, hogy "én" nem egy embert jelent, mint nálunk, hanem őt magát. Tehát ha meditáció közben az én és a te kérdésköre felmerül, az még a mai napig tud zavart kelteni a Szürkében. Az énre ugyanis ő azt az alakját érti, akit épp az adott melóra odaküld. Próbálná meg azt, hogy egy pasira áhítozó csajok esetében odaküldi az egyik alakját, de egy másiknak nagyon kell. Úgy összecsattan a két nő, hogy a Szürke csak les, mint a moziban.
A kollektív tudatot más nézőpontból is érdemes megvizsgálni. Ugyanis a különböző kultúrákban és fajoknál teljesen eltérő módokon képes megnyílvánulni. Az emberiség jelenleg teljesen el van ettől választva, ezért olyan egoista mindenki. Ennek gyökere szerintem a nyugati kultúra, mely nagy hangsúlyt fektet az individualitásra, az egyediségre, szemben a keleti filozófiákkal, melyek inkább egyfajta uniformizálódásban látják a megoldást. Ennek az az oka, hogy mindkettő azt hiszi, csak az az irány jó, de ez nem így van: mindkét irány egy helyre visz, csak az egyik az "én vagyok az egyetlen"megközelítésben látja a kollektív tudatot, míg a másik a "vagyok aki vagyok"-ban. Ez utóbbi az akciódúsabb, extrémebb figuráknak javasolt, teljesen más irányszögből értik meg ugyanazt.
Itt az állatvilág példája. Mi azt csak hisszük, hogy az állatok nem kommunikálnak egymással, vagy ez a kommunikáció egyszerű lenne. A mi felettes énünk kapacitása jóval meghalad minket, így van ez az állatok esetében is. Tehát az igen könnyen megvalósítható, hogy az emberi alakod innen felveszi a kapcsolatot mondjuk a kutyád felettes énjével és így a két szint szinte teljesen egyenrangúvá válik a mi érzetünkből, tehát tudsz érzéskommunikációval (sőt, akár gondolatival is) beszélgetni a kutyáddal. Én péládul egyszer elbeszélgettem egy kacsával. Mondtam neki, hogy nem kell tőlem félnie, erre megkérdezte, hogy ettem-e már kacsát? Mondtam neki, hogy igen, de nem szeretem. Erre vigyorgott, de azért bizalmatlan maradt.
A kutyák pontosan tudják, ki kicsoda. Amikor valakivel szemben egy kutya élménye megjelenik, akkor azt a többi kutya is tudni fogja, amikor találkozol vele. Aztán az ő tapasztalatai is hozzáíródnak az aktához, amit a kutyák vezetnek rólad. A kutyák úgy is tudnak egymással beszélgetni, hogy mindenki a saját lakásában csóválja a farkát, mégpedig érzéskommunikációval. Ez az a kommunikáció, amit az emebriség elfelejtett, de az soha nem tűnt el belőlünk és most újra a felszínre jön. Az angyalok szemében ez magasabb kommunikációs forma, mint a beszéd (ami szerintük extrém módon a felszínre hozta az életteret). Igen ám, de a beszéd az egyik, ami miatt az ember elkülönült az állatvilágtól. Lehet, hogy ez a fejlődés - egy TELJESEN ELTÉRŐ NÉZŐPONTÚ FEJLŐDÉS - egyik állomása. Tehát vannak itt másfajta angyalok is, akik ebbe az irányba segítenek minket. Aztán ki melyik irányból szeretne fönn egy pontba érni, azt döntse el mindenki maga.
A lényeg szerintem ott vam, hogy ha képes vagy önmagadban egyesíteni ezt a két világot, akkor kikristályosodik benned egy harmadik, ami mindkettő világból átveszi azt, amit sajátjának érez. Így egyszerre valósíthatod meg a beszédet és az érzéskommunikációt. Ehhez azonban össze kell drótoznod a két eltérő agyféltekéd. A delfinek szemében mi, emberek folyamatosan alszunk, mert hol csak az egyik, hol csak a másik agyféltekénket használjuk. Ha megvalósítottad a Plejád Fénylények által kidolgozott módszert a két agyféltekéd visszakapcsolására (delfin agyminta átprogramozás), akkor képessé válsz a kétfajta kommunikációra és még sok minden másra is.
Ha ezt az állapotot elérted, akkor a felettes éned sokkal markánsabban, mélyebben meg tud benned jelenni. Ahogy benned megjelent, megjelenik a többiekben is, akiktől te az ő szemében nem különbözöl semmiben sem. Ugyanis ő úgy érez téged, mint önmagát, mondjuk egy másik-másik megnyílvánulásban. Tehát a maják minden bizonnyal eléggé ott voltak ebben a témában (In Lak'ech). Tehát amikor markánsabban megjelenik benned, azt te nem úgy éled meg, mint leszűkülést, csak eleinte. Aztán jelentős kitágulásnak éled meg az élményt, ugyanis sem a személyiséged, sem az egyéniséged nem bántja az angyal, ellenben a képességtárad megnövekszik a többiek erejével. Tehát feljebblépsz és megjelennek benned a többiek. Mint ahogy te is a többiekben.
Ebben a megközelítésben akkor az egon ücsörgő lény a Felettes Ego lesz. A más minőségű istenre csatlakozáshoz (más rezgésszinthez, más rácsatlakozási ponthoz az Arany Sugár áramlásában) másik lény szükséges, bár ezek a lények többen vannak, úgyhogy lesznek akik távoznak és lesznek új érkezők. Kb. ilyen nevek alatt a színpadon mint Ozirisz, Anubisz, Basztet, ízisz, Tollaskígyó, Lucifer és még egy csomóan. Azt hiszem az a legegyszerűbb, ha - folytatván az ember eléggé szeretett bazisarkos leegyszerűsítését - mindenkit egyszerűen Krisztusnak hívunk és akkor nem bonyolódunk bele a sok istenségbe.
Na vannak ezek között a lények között olyanok, akik egyidejű megemlítése mindennel, ami kollektívához köthető, erősen morbid humor kategóriájába köthető élmény. Így értitek meg a meló nagyszerűségét. Szóval ide jó ha van valami keménypályás rutinod, mondjuk egy mlm-es cég, ahol mondjuk a benned létező Lucifert kellene rávenned, hogy álljon össze mondjuk egy olyan fazonnal, mint Buddha. :)
Ez a Felettes Én igazi játékasztala, ahol ő éli meg a valóságot, mihozzánk ez csak lecsapódik. Kicsit reklamáltam nála, de előálltam értelmes és ésszerű ötletekkel is, így ezt a lecsapódást tudjuk számunkra is hasznosabbá tenni. Tehát ha feljebblépsz, akkor is lesz felettes éned. Ezek szerint, ha lehet nála reklamálni és a dolgok változnak is, nem? Tök logikus.
Amúgy meg ezt az egész Felettes Én témát szerintem célszerű azon a szinten kezelni, hogyha egy kicsit úgy érzed, sok, ami Veled történik, egyszerűen gondolj rá a mindig a fejed fölött ragyogó kis arany-fehér csillagra, töltekezz fel belőle és azzal resetelhetsz. Kimegy belőled sok szemét, amit más emberek mindenféle mintái hoznak létre rajtad, miközben mászkálsz mindenfelé.
