Az ellentétek tánca
Nem titkolom annyira, hogy ez az oldal időnként a pozitív, időnként a negatív oldalon hullámzik. Ennek számos oka van, de a Harmónia Tánca, amit most járunk ezen túl még számos érdekességet tartogat számunkra. Megélhetünk olyan élményeket, amiket azelőtt soha. Itt van mindjárt isten emberi megtestesülései, akiknek olyan szintű istenkomplexusuk alakult ki, hogy gyógyításként csak a "teli gatyában hígfosás mellett totális rettegés valami ismeretlentől" élményét lehetett prezentálni. Ha már Ti is így, akkor mi is tudunk ilyenek lenni.
Mindentől függetlenül ezt fönn tényleg élményként élik meg. Mint ahogy telifényes jó mesterek negatív figurákban, míg a sötétség naaaagy angyalai pozitív figurákban landoltak többnyire. Így mindkettő azonnal vissza akar húzni a saját oldalára és szépen mindenki kiköt középen.
Az ellentétek tánca remek móka, ha már kitomboltuk magunkat és - jobb híján - elfogadjuk a helyzetet. A fejlődésem során amúgy is ide-oda estem, ahogy a látószögek nyíltak kifelé, úgy kezdtek egyes dolgok épp az ellenkezőjének kinézni, mint előtte, majd újra vissza és így tovább. Lassan minden kikötött ott, hogy az egész egységben mozog, csak benn éljük mi ezt annyira szétválasztva meg. Ezért is cumi sok lénynek az, hogy vannak vágyak, amik tök normális, hogy kiélnek, igen ám, de ott már eltűntek olyan dolgok, amik még itt megvannak és ha az emberi karakter nem kap észbe és állítja le a lényt, akár börtön is lehet a dolog vége. Legyen kontrollotok a lény felett, mert ti vagytok itthon és ti tudjátok a járást. Ezeknek ez olyan, mintha Crocodile Dundeet akarnád elkapni Ausztráliában. Az írott jogszabályokat annyira nem ismerik, az emberek meg elhiszik az "égi védettség" dumát, de az nem arra vonatkozik, mint ahogy itt sokan gondolják.
Mindenki azt hiszi, hogy létezik nyílegyenes út. Létezik is, csak akkor azt átvitt értelemben kell érteni, mert irtó kanyargós. Az ezoterikus társaságok gurui ott tévednek, amikor azt gondolják, az ő egyenes útjuk majd másnak is az lesz. Az ő egyenes útjuk másoknak jelenthet nyílegyenes szakaszt fejlődésük során, de sosem teljes utat. Namost ha felfelé törekszünk, akkor megjelenik bennünk a másik oldal. Ha elutasítjuk, ott fogunk toporogni egy helyben, amíg lényünk teljességét el nem fogadjuk. Tehát ez a nyílegyenes út többször is megjárja a túloldalt oda-vissza, mire rájövünk, hogy nincsenek oldalak és mégis vannak. Ez nem értelmetlen, ha megfejtjük, mindjárt sokkal többet tudunk meg az illúzióról.
Azt mondják, az ellentétek vonzzák egymást. Ez igaz és itt ez azért fontos, mert ez a természetes vonzódás segít minket a harmónia felé. Ugyanis a másik is valahol te vagy, ha elutasítod, önmagad egy részével teszed. Nem kell azt tenned, amit nem akarsz, de mást se korlátozz és ha erőszakos tiltakozásba kezdesz, akkor csak a látens vágyadat fejezed így ki, amit valójában önmagadban fojtasz el. Nem azt mondom, hogy most mindenki gyökeresen fordítson hátat eddigi életének, hanem inkább váljék a másikkal szemben türelmesebbé és toleránsabbá. Minden leszokás kulcsa az elfogadás. Ezt pedig szinte természetessé teszi az isteni szellem, amit megint csak némelyek közülünk lehelnek a többiekbe. Ha pedig már telítődtél vele, azt kisugárzod és így az is fog egy idő után feléd is érkezni másoktól. Ehhez persze - főleg ha gyorsan változnak az események - lehet, hogy majdnem a teljes kapcsolatrendszered, baráti köröd lecserélődik azokkal az új emberekkel (a csillagcsaládod tagjaival), akik veled sokkal jobban együttrezegnek.
Szóval akik a harmónia felé tartanak, legyenek arra felkészülve, hogy az ő változáuk óhatatlanul kihat a csillagcsalád többi tagjára és ez nem mindenkinél vált ki pozitív hozzáállást. És akkor még finoman fogalmaztam. Ennek a gyakorlatban az lehet a jele, hogy amikor előrelépünk a "háttér-hierarchiában", az illúziós hierarchiának a csúcsaibn ücsörgőknek ez nem tetszik és kipécéznek maguknak. Ellened fordítják a többieket és magányossá válsz. Ám pont erre a magányra is lesz szükséged! Mintha egy lény finoman erről is és arról is egyengetni próbálja az utadat és néha a rossz eszköztárához kell nyúlnia, hogy rátegyen egy másik pályára. Ezen a szinten az ellentétek tánca egy szóló tánc. Ahogy haladunk egyre lejjebb, úgy lesz egyre nagyobb a tömeg a táncparketten.
Namost ahogy viszont haladsz egyre fölfelé, ugye úgy szűkül a kör. Így amikor már csak ketten maradnak, akkor Te vagy az isteni lényeg és maga a gonosz egyszerre, hisz ekkor már csak ez a két pólus maradt. Mivel már nem vagy te sem az, aki voltál, ezeket le is tudod kezelni. Nekem fura volt az elején, hogy egyszerre önfeláldozok, mindenkin csak segítenék és tök jól elvagyok a szeretetben, aztán vált a polaritás és máris a másik oldalon találom magam azokkal a feladatokkal, amiket ott kell elvégeznem. Aztán állni kell a sarat lelkileg is, mert ilyenkor sokszor látja az ember katasztrófák képében vissza azt, amit csinált, ha ráismer. A tánc itt már ide durvul és ha a két pólus közeledik benned egymáshoz, akkor már a belső íven haladsz a középpont felé, és nem kifelé a rendeződés kezdőpontjába.
Az ellentétekről befejezésként. Ha abból indulunk ki, hogy Mária (akiről mindent tudunk) és Magdolna (akiről semmit sem tudunk) egyesülésével létrejött Mária Magdolna (a közép), akkor Jézus Krisztusra átfordítva Jézus lesz a pozitív pólus, Krisztus csakis a negatívon lehet. Ezen a logikán továbbhaladva akkor Krisztus nem lehet más, mint Lucifer, Magdolna pedig a női alakja. Amúgy jobb szeretném inkább az egyiptomi terminológiát és neveket használni, ebben az esetben viszont ezt kevesebben értenék. Nem baj, így majd mindenki egoja kisit kipárolog, amikor felháborodik azon, amit olvas. Amúgy Luciferből simán kinézem, hogy eljátssza Krisztus szerepét, ha másért nem, poénból.
