Megtapasztalás
Aki közelebb akar kerülni azokhoz az eseményekhez, amikről itt szó esik, életmódot kell váltania. Legalábbis olyan környezetet kell termetenie magának, amiben tud a külvilág minden zajától, gondjától teljesen elvonatkoztatva, az elme teljes csendjében meditálni. A meditáció tulajdonképp ebben a megközelítésben olyan, mintha te beülnél a géped elé és úgy döntesz, hogy rácsatlakozol erre a tudat-hálózatra.
Erre fel kell készülni és tuti vannak olyanok, akiknek ez éveket jelent. Azok, akik lazán tudnak a változásokhoz viszonyulni, gyorsabb és könnyebb minden. Azért az szerencsésnek mondható, hogy már nem annyira 3D-s az idősíkunk, így sokatok nem most kezdi el ezeket az éveket, hanem minden bizonnyal most fejezte be, ahogy ezeket a sorokat elolvassa.
Tehát ha kész vagy, akkor képes vagy a tudatoddal bizonyos szellemi műveletek elvégzésére. Aztán jön ezeknek a feltérképezése és kiszélesítése, ez mindenki saját dolga. Most nézzük, hogy működnek az érzékszerveink ebben a környezetben.
A szellemi világban, mely körbevesz minket, minden sokkal információdúsabb. Aminek fönn tudtára jutsz, azt lenn általában elkezded érezni, de ugye racionális lényekként bizonyosság kell nekünk minden ilyesmihez. Ahogy mondjuk beszélgetsz valakivel és megemlíted egy harmadik személy nevét, annak szelleme megjelenik fölöttetek. Tehát ha valakit a háta mögött beszéltek ki, annak szelleme minden esetben szépen végig is hallgatja ezt. Vannak mások, melyekre elég csak rágondolnotok, tudja, hogy rá gondoltok és érzékenységétől, képességeitől függ, mi minden mást még. Ahhoz, hogy te is ilyen állapotba kerülj, rengeteg szeméttől kell, hogy megszabadulj.
Ezeket a szemeteket pedig csak olyan emberek tudják rólad szó szerint is leszedni, akik a valós életben nem mindig kellemes szereplőkként jelennek meg bárki életében. Olyan ez, mintha lenne rajtad egy csomó réteg, amiről csak akkor szerzel tudomást, amikor érzed, hogy leválik rólad. Ezek az emberek igyekszenek kiváltani benned olyan állapotokat, amikor haragszol, kiakadsz vagy hasonlók. Ilyenkor negatív energiákra leszel fogékony, a kiakadás miatt a védelmi rendszered hézagossá válik és ezek a negatív energiák tudnak benned oldani. Ugyanez detto a másik póluson, amikor a pozitív energiával törtnik meg mindez.
Ahogy szabadulsz meg a rétegektől, úgy válsz egyre fogékonyabbá arra, hogy a tudatod másra is használd, mint eddig. Persze nem csak az agy az egyetlen dolog, ami megváltozik. Mivel magasabb rezgésű energiák érkeznek, neked át kell alakulnod, hogy ezeket kezelni tudd. A magasabb rezgésű emberek már nem nagyon betegszenek meg és alaphelyzetben sokkal nagyobb a nyugalmi faktor a mindennapokban. Ha ezekben magadra ismersz, akkor javaslom, hogy gondolatban teremts egy gombot, gondolj rám, aki ezeket írja és nyomd meg. Ekkor működésbe lép egy program, ami elvégzi az első takarításokat nálad, hogy tisztán érkezzenek meg hozzád az első megtapasztalás-élmények.
A következő élmény, amikor érzed, hogy energiaszálak húznak ide-oda. Egy idő után rá lehet jönni arra, hogy ezek jellege és forrása is megkülönböztethető. Van, amit a karma húz (ez a gerinctőnél érezhető vagy a szívcsakrában), van, amit mások varázslatai (ez a fejtetőn) és van, amit nehéz beazonosítani, de tudod/érzed, hogy frankó, olyan stabil a minősége. Sokszor egészen hétköznapi szinten is érezhető ez. Van egy úgynevezett Arany Ösvény mindig mindenkor előtted és a megérzéseddel tudsz rajta haladni. Ez az ösvény elvezet az Új Oktávba, neked semmi más dolgod nincs, mint követni azt.
Itt mindenki titkol és rejteget valamit, amikor azonban feljebb lépsz, a titkok minősége is megváltozik és egy csomó olyan dolog, amit azért titkolsz, mert ciki, napvilágra kerülnek. Valójában egyik dolog sem ciki, te mégis bezárod a világod egy részét miatta. Ha önmagadtól nem vagy képes szembesülni néhány dologgal, akkor a rendszer gondoskodik róla, hogy megtedd. Ilyen egyszerű. Hogy kinyílj és tovább tudj lépni a helyedre. Szóval följebb sokkal többet megtudhatsz a hozzád rendszerhálózati szempontból közel álló emberekről (a csilagcsaládod tagjairól), ám ők is terólad.
Ezt úgy gondoltam intelligensen (vagy korrekt módon) megoldani, hogy van családi- privát és intimszféra. Ezekbe csak alapos okkal engedek be bárkit, ám minden más nyitott. Alaphelyzetben senkiről sem tudok semmit. Onnantól ahogy valaki meg akar tudni rólam valamit, abban a pillanatban, ahogy megkapja a kért infot, én is megtudom róla ugyanezeket. Ha ezt elfogadjátok, akkor ugyanígy működhet a rendszer nálatok is, csak akarnotok kell. Előbb utóbb mindenki rájön, hogy senki sem kivétel, mindenkinek vannak olyan dolgai, amiket szégyell, de ezek miatt senkinek sem lenne szégyellnivalója. A tökéletesedés felé vezető út csakis hibákkal lehet tele.
Ha olyan emberekről, dologról, helyzetről, stb. akarsz megtudni valamit, ami nem a te kompetenciád, akkor elméletileg lepattansz a tűzfalról és semmit sem tudsz meg. Ha kitartó vagy, be lehet jutni minden hálózatba, alhálózatba és rendszerbe, később már akár ez rutinból is mehet. Csak tudd a platformot! Na most annál stabilabb platformot, mint hogy az ember létrehoz egyet, nehéz találni. Amiről ez a fejezet szól, az egész, az is csak egy platform, ahogy az ember magyarázni igyekszik a megmagyarázhatatlant.
Amikor egyes képességeket megkaptam, nem sokra rá el is veszítettem, mert nem voltam képes arra, hogy ezeket kezeljem. Tehát nem arra használtam, amire kaptam és túlmentem a határon, tehát meg kellett rá érnem, hogy újra visszakaphassam. Amikor magasabb tudatszintre jutunk, akkor ez a megérési folyamat előrelépett. Sokszor igyekeztem az ellenfeleimmel szemben irtó tenyérbemászóan "szemtelen" lenni, hogy kiprovokáljam belőlük azt, hogy túlmenjenek ők is a határon és már leo az ő extracuccaiknak is. Később még hálásak lesznek ezért, most majd szétrobban a fejük.
Jelen pillanatban ugyanis a harag táplál engem és így csak egyre erősödöm, ők gyengülnek, ráadásul ők töltenek fel. Szar ügy, amikor az ember suttyomban gonoszkodik, áskálódik meg minden, aztán kiderül, hogy csak a szeretettel lehet bármi eredményt elérni. Minél tisztább, annál hatásosabb. Tényleg átérzem az élményt, kedveseim, de vígasztaljon titeket az a tudat, hogy ezen én is átestem. Sőt! Mindenen átestem, ami veletek történni fog, mindent szépen végigcsináltam, hogy ne legyen duma. Csak az a gond, hogy olyan 20%-nál már jött a sírás, 30-35%-nál meg az öngyilkossággal fenyegetőzés. Tehát mindent csak "történések light" néven lehetne illetni, mielőtt bárki "dekülönbvagyoknálad" szokásos sztoriját nyomná. Itt most simán meg lehet mutatni, ki a különb és kinél. Aztán el lehet gondolkozni, hogy a presztízsnek itt van-e bármi értelme?
Tehát az egymás felé folyamatosan sugárzott gondolatok, érzések, vágyak, meggyőződések kibocsátanak egy energiaszálat, amik a meghatározott helyekre csatlakoznak és kifejtik valamilyen hatásukat a valóságra. Az ilyen szálakkal akár le is lehet valakit úgy rögzíteni, hogy nagyon nehéz belőle a szabadulás. Ezektől a szálaktól meg lehet szabadulni, vannak ezekre specializálódott meditációk. Így nézve az átkok, rontások és egyéb machinációk már egy másik, tudatos szintje ezen energiák használatának. Innentől a mágia máris nem hülyeség.
Amikor a programozás-varázslás terminológiai útvesztőjébe tévedünk, van erre egy laza eredeti ötletem: minden varázslás programozás, de nem minden programozás varázslás. Ez a különbség úgy jön ki, hogy az oprendszerrel is tudunk foglalkozni.
A mágia szoros kapcsolatban van a forgatókönyv- és karmaszerverekkel, nem beszélve a dramaturgiáról. Semmi mást nem csinál, mint erősítőként szolgál az élet eseményeinek megmozgatásával. Mágia amúgy azóta van, amióta létezik az ego. Előtte az élet szerves részének volt tekintve különösebb definíciók nélkül. A mágia onnantól kezdett önálló pályára állni, ahogy a hatalom kérdése egyre inkább kezdett az égiről az emberi értelmezésbe fordulni. Tehát a mágia egy olyan titkos fegyvertár, amivel a karakterek a saját lehetőségeiket igyekeznek növelni a játékban. A gondolat minősége akkor változik, ha a karakterek már nem csak a saját érdekeikkel foglalkoznak, hanem közösségi, társadalmi érdekekkel is (ami szerintem a másik oldalon érdeknélküliségnek nézhet ki). Ez utóbbiakhoz érkeznek amúgy a komolyabb beavatások.
Abban még biztosak lehettek, hogy tele vagytok pszichés sérülésekkel, hisz egy ilyen ütemű spirituális fejlődés, ráadásul egy ilyen "ellenséges" környezetben nem pitlák dolog. Már elindult a pszi-gyógyítás project, ami egy kicsit helyrepakolja mindenki agyában a cuccokat. Az hogy kihez hogyan érkezik, azt nem tudom. Amikor egyes illetők a jövőt kuksolják, valójában a dramaturgiai szerver egyik portját látják. Ennek a szervernek azonban sok ilyen portja van, tehát a jövő mindenki számára képlékeny. Sokkal jobb nem állandóan a jövőt kuksolni, mert egyrészről így nem ér minket pánikszerű tehetlenségérzet, ha valami nem úgy történik, ahogy azt láttuk, másrészről így meglepetések is érhetnek minket a mindennapokban is.
