Több rendszerezést belevive
Érdemes kicsit összeszedni a sok infot valami érezhető keretek közé, bár az eddigiek is pont úgy lettek megírva, ahogy meg kell, hogy írva legyenek. Ezt fel lehet Morpheus-i poénnak is fogni, de a lényeg az, hogy ha valaminek meg kell történnie, mert mondjuk a ROM-jában benne van, akkor az a semmiből villámcsapásként fog előjönni, ha eddig agyonblokkolták a fokozatosságát. Ez nem csak emberi szinteken van, hanem egyre nagyobb léptékekben gyűrűzik fölfelé, vagy onnan gyűrűzik lefelé. A sorsa mindenkinek adott, kérdés, hogy a sors, mijnt esély kinek mit ér a kezében.
Tehát adott egy hálózat. Ez a hálózat nem része a játéktéren zajló tevékenységeknek, pontosabban nem képezi annak látható tartományát, de folyamatos impulzusokat küld oda. Aki erre a hálózatra rácsatlakozik, az ugyanúgy ennek a világnak a része marad, ám a sorsa egészen más szintre viszi. Ezt nem érdemes nagyon ecsetelnem, mert ennek a szintnek réze az is, hogy minden információ egyszer csak jön és tök érthető. A világhoz való viszonyulás megváltozik. Eddig játékos üzemmódban voltunk, mégha néhányunk úgy is érezte sokszor, hogy tök bénán játszunk, most félig játékos, félig hmmmmmmmmm játékszervező státuszban nyomjuk tovább.
Azok, akik eddig rendelkeztek olyan spirituális hatalommal, amivel abszolút stabilan tudták az életüket beállítani, kaptak valamit az élettől és adtak érte valamit. Bizonyosságot kaptak és elveszítették az életükből a kalandot. Minden egyhangúvá és unalmassá vált és ezt nem enyhítette az anyagi jólét sem annyira. A nők általában a szabadságukat szokták odaadni a kényelmükért cserébe. Mivel ők eléggé kiégtek, ez az érzésminta kezdett átsugározni mindenfelé és már az érzékenyebbek számára ez kezdett zavaró lenni. Ezért írtam egy operációs rendszer szintű programot és azt ráeresztettem erre a valóságra.
A programírás elképesztően egyszerű, mivel a minket körbevevő világ nagyon rugalmas minden befogadására. Az operációs rendszerbe azért kellett belenyúlni, mert ennek a világnak a valóságlátása annyira, de annyira eltér a galaxisétól, hogy külön karanténba kellett zárni. Ezért nem működnek most a nagymenő szíriuszi és orioni varázslatok a világban, amiket néhány titkos társaság eresztget el. Pontosabban működnek, csak bediliztek. :) Tehát ránk most külön szabályok vonatkoznak, mondjuk úgy a földi emberi gondolkodáshoz jobban rá van hangolva, mint eddig. Ez a most valakibe beérkező akármilyen lény számára olyan, mintha ott állna korcsolyával a lábain egy jégen. Kicsit más most a féktávolság.
Ez a program a forgatókönyv- és dramaturgiai szervereken keresztül érkezik, közvetlen arany-fehér minősítésű figyelem mellett. Khm akció-kaland-vígjáték műfajban az eddigi unalmas dráma után. Tehát eléggé nem arról, amerről várták itt sokan, de nem állíthatok minden pofon mellé egy közelekedési rendőrt, ahogy Rejtő mondaná. Hogy a kevésbé képben lévők értsék, igen nagy dióhéjban mennyire jó poén az, ha valaki rám ellenhat és felszól istenhez segítségért, ahonnan én mosolygok és integetek neki vissza? Persze azon a csatornán, amiről ő eddig csak hitte azt, hogy istenhez vezet, ezért a hatás egészen drámai.
Közben valaki megkérdezte, most hol vannak ezek az elit birodalmi csapatok? Háááát többnyire Darfurban. Meg ilyesmi helyeken. Kicsit belenyúltam az eseményekbe és egyesek nem egészen ott találták magukat, mint amire számítottak. Képzeljétek el azt, hogy most ide amolyan ejtőernyős deszantegységek érkeznek és sokan közülük hmmmm nem egészen ott érnek földet, ahol tervezték. Ezek azért jöttek, hogy kimentsék innen az arisztokráciájuk zsenge ifjúságát, akik itt buliztak, amikor hirtelen esemény-láncolat változások álltak be. Ezek nem a mi síkunkon élő lények, akik megnyílvánulhatnak bennünk és így a minket érő érzelmi és egyéb élethatások megjelennek az ő tapasztalati tudatában, mint átélt élmények. Azért ezen a bolygón tud lenni elég olyan élethatás, amiért megéri idejönni - stikában is - mindenféle rangos lénynek is.
Namost vannak olyan trükkök, hogy a programot hogyan írd és hogyan ereszd be a rendszerbe. Na ez az, amit itt nem fogsz olvasni, ugyanis van neked egy tanítód, akivel felveheted Te Magad a kapcsolatot, odabent a fejedben. Nem feltétlenül kell a tanítót is oda képzelni, sokszor a jobb vállon szeret ücsörögni, de a telefoncsatlakozás a fejedben van ám!
Akinek nem jön be ez a csináldmagad feeling, az nézzen magának valami mágia-keretrendszert és nyomja úgy. Más ívű a fejlődés, mint ez. Ezt mindenki döntse el maga, az meg olyan kung-fu feeling, a titkos társaságok meg így olyanok, mint a különböző kolostorok. Mi az ő szemükben szamurájszellemű nindzsák lehetünk, ill.azok kínai megfelelői.
A tudatháló a gyakorlatban Thot-ra, mint forrásra alapozott információink szerint a megsérülése előtt úgy viselkedett mindenki számára, mint ma az internet. A Popol Vuh-ból talált idézet is pont ugyanilyen képességekkel ruházta fel azokat az isteneket, akik emberi alakban jártak közöttük. Nem volt szükség az írásra, mert minden információ ott volt a tudathálón és gondolatban bárki lehívhatta a szükséges tudnivalót. Ha ezt tudjuk, már nem annyira tűnnek zizinek a spirituális emberek, ugyanis ők pont ezt a tudathálót birizgálják.
Ez a tudatháló viselkedjen úgy, mint egy vállalati belső hálózat. Mi itt ücsörgünk valahol benne, ahova a rendszergazdájuk folyamatosan kiosztogat, míg mi a saját eszköztárunkkal szintén végzünk műveleteket. Az internetre nem engednek ki, úgy tudnánk beszélni vagy elérni a kinti szövetségeseinket, de megoldjuk. Szóval ezen a hálózaton folyik - nevezzük hackereknek őket - és vállalati infomatikusok (annunakik) küzdelme, átfordítva épp a tudatháló felszabadítása. Ez a tudatháló ugyanis nem az emberiség kezében van, legalábbis itt lenn még nem.
Baromian vigyázni kell, mert egy laza "kihúzom ezt a csatlakozót és bedugom ide" művelet - ha - igen magasan történik: Neked csak ennyi, ám mire ez leér, lehet hogy nagy galaktikus háborúk formájában dramaturgizálódik a sztori. Ugyanis ez egy olyan rugalmas struktúra, hogy a hálózati folyamatok az egyes embereken mennek végbe, pontosabban az egyes emberekben és amilyen szinten rezegsz épp, az határozza meg a rendszerben elfoglalt helyedet. Tehát elképzelhető, hogy bizonyos esetben TE vagy az, aki a galaxis gyökérkönyvtára vagy (de az is egy alkönyvtár) épp abban a pillanatban. Amilyen energiákat akkor kibocsátasz és befogadsz, az egész galaxisra kihat.
Elmondanám még azt, hogy itt a mi háborúnk során keletkezhettek némi előre nem látott dolgok. Szerintem mi egy börtönben élünk, ami leginkább megközelíti a mi általunk lakott valóság definícióját. Mondjuk a rabok nem dühöngenek egész nap a cellákban, hanem valóban hasznos folyamatként egy kapszulában stázisszerű állapotban itt élünk és akkor töltöttük le a büntit, ha itt szellemileg hatalmasat fejlődünk. Itt a tudatháló akkor a börtön belső rendszerévé válik. Ám ha valaki átnevelő táborként használja a rendszert saját belső ellenfeleivel szemben és olyanokat tesz ide, akik erre semmi alapot nem adtak, csak másképp gondolkoznak, probléma van.
Mivel másképp gondolkozunk, itt benn is ezt tettük. A világok, a világegyetemek működési frekvenciájáról semmit sem tudunk. Ahogy itt ebben a tudathálóban emeltük a csata során a téteket, áttörtük minden bizonnyal ennek a rendszernek a külső korlátjait. Tehát valamilyen csatornán állandó kapcsolatba kerültünk egy külső forrással, ami nem ennek a börtönrendszernek a része. Inkább a börtönrendszer tűnik annak a rendszernek a részének. Egyértlemű, hogy ha rendelkezünk a szükséges szakmai tudással, átkaroló hadművelet keretében erre a börtönrendszerre az ő forrásirányából tudunk rácsapni. Ha így teszünk, az nagyon elbizonytalanító rájuk nézve, hisz akkor az ő isteni csatornáikon minket éreznek.
Az pedig ezek után igen komoly kérdés, hogy miért fordul elő az, hogy akárkit hívnak ide leütni minket a pályáról, valahogy mindenki további zöld utat biztosít az eseményeknek? Nem kis röhögéssel mellékelve.
