A közép
Újabb problematikus kérdéshez érkeztünk, ami remélhetőleg egészen eddig lesz az, amíg el nem filózunk rajta. Pont mint minden mással. Egy barátom szerint olyan amúgy sincs, hogy probléma, csak megoldásra váró kérdés. Vannak ilyen barátaim. Egy másik pl. azt mondta a papnak: tudja mi a különbség kettőnk között? Maga hisz istenben, én meg tudom, hogy van isten. Kíváncsi vagyok arra, hogy akinek meg én vagyok a barátja, az milyen geget idéz tőlem, ugyanis ilyen most nem jut az eszembe.
A közép azért izgi, mert ha már magasabb dimenziókat érzékelsz, elkezded érezni a többi váligban zajló hatásokat is. Ez lehet igen csalóka, mert feljebb rezegsz, egyszer csak érzed, hogy az asszony egy hatalmas kurva. Még konkértumok is érkeznek. Ha te erre kést rántasz és nekiesel, ő csak les, mert amit érzékelsz, az nem ebben a valóságban történik, hanem egy másikban, ahol az asszony (aki lehet hgy nem is a feleséged) tényleg egy kurva. Aztán egyszer csak kiderül róla, hogy egy szent, és összemész előtte, akkor meg lehet, hogy az ellentétes irányból érezted meg őt. Mi vagyunk középen és valahogy meg kell oldanunk, hogy ez az alavető két oldal tudjon egymással ebben a világban harmonikusan együttrezegni. Mindez azért, mert feljebb rezegtél és az eltérő valóságok energiái teljesen egyenrangú hatásokként jelennek meg benned, hiába csücsülsz csak az egyikben és fingod sincs arról sem, hogy egyáltalán létezik a többi.
Amúgy a szerelem ezt a problémát megoldja, amíg tart (ilyenkor ez olyan, mintha védett zónában lennél), ám előtte és utána belekerülsz egy közös melóba, az érzések harmonizálásának dzsungelébe. Szerintem sokan, akik nem vagytok szerelmesek, pontosan tudjátok miről beszélek, csak itt minden valahogy le van egyszerűen írva. Minden találkozás egy pici láncszem a nagy egész harmóniába hozása irányába.
Ha te valamiben képviselsz egy szélsőséget és belemerevedsz, akkor az élet eléd hoz valakit, aki a te szélsőségességed tükörpéldáját vetíti eléd... és Te is őelé. Vagy sima tükröt és akkor egy-az-egyben visszatükröz, van hogy fordított tükröt, ilyenkor egy pedantomán nő öszetalálkozhat élete legrendetlenebb pasijával. Ha pedig megtörtént az összekapcsolódás, csak együtt tudnak kimozdulni ebből, tehát a pasi addig lesz rendetlen, amíg a hirtelen felbukkanó rendvágya ki nem lendíti a csajt a mániából. Vagy fordítva.
A vetítés olyan, hogy néha te se érted miért voltál valakivel olyan, amilyen. Nem is tudsz másmilyen lenni vele. Ha ez már zavaróan erős, akkor már sokkal erősebben vetítesz neki vissza. Technikailag ez történik, hogy mindkettőtök csakrái vetítenek a másikra, aki ilyenkor olyan, mint egy mozgó vászon. Tehát amikor zavar a másikban valami, akkor az jelzés neked. Ennek megértésének tükrében remélem hozzájárultam néhány romos kapcsolat meggyógyításában, vagy felbontásában.
Az, hogy most ilyenkor jót teszek-e vagy rosszat, csakis látószög kérdése. Sokatokkal azért kellett háborúznom, mert csak akkor voltatok hajlandók beszüntetni a harcot, amikor a látószögetek olyanra szélesedett, hogy ebben az ellenséges figurában megláttátok a jót. Csak épp nem rövid távon, a bedurrant agy pedig általában rövid távú játékos. Mások meg pont ellenkezőleg tettek, a sok csak jónak látásba egyszer csak beesett néhány nem egészen ide illő info. Ha elfogadjuk, hogy minden embernek van jó és rossz aspektusa és sokszor nem tudni, melyik melyik, hiába látszanak jól, akkor középfelé vagyunk már.
Főleg ha ebbe a komplikált helyzetbe még tovább bonyolódván hozzátesszük az eltérő valóságok hatásait, akkor az is előfordulhat, hogy komplex módon jársz el és ha valami nem stimmel a csatornákban, akkor más valóság felé tükrözhetsz. Vannak figurák, akik ebben spílerek, kevergetni a különböző párhuzamos valóságok energiáit egymás között. Ez nálad úgy jelenhet meg, hogy valamiért minden befagy, megváltozik és teljesen leesik sok emberi kapcsolatod. Talán azért, mert egy másik valóságban olyan geci vagy, hogy onnan mágiázod át ahhoz az önmagadhoz ebből a jósorsot, miközben ott terneled ide át a trutymót. És lehet hogy azét vagy ott ennyire geci, mert itt pont az ellenkezője vagy és az ellensúly kilendült mindkét szélsőségbe. Ilyen szálak tömkelege van szerteszét ágazva és a cél az, hogy minden ilyen szál súlypontja középen legyen, egy pontban összetalálkozva. Ugyanis még a leggecibb önmagad vagy más is - ha módszereiben nem is mindig - de céljában igazolható, ha magasabb nézőpontból tekintünk rá.
Aki a harmonizálással foglalkozik, az érdekes meló. Ugyanis ők szándékosan lendülnek valamilyen szélsőséghalmaz felé, hogy felrázzák a hálózatot és megmozgassák a többieket, hogy mindenki elinduljon befelé. Minden bemerevedett csillagcsalád kap egy ilyen fazont. Amikor ő a gyakorltban megjelenik, az nagy hatással van mindenkire és meg is lendíti az eseményeket ide-oda. Aztán hogy ki hogy kezeli őket szimpátia terén, az mindenki saját ügye. A végén ő a jófiú (jókislány), de addig nem egészen sokszor.
Nem tudom kell-e még valamilyen aspektusból közelíteni meg ugyanazt, ha jön ihletem, akkor azt még ideírom.
Ja, persze a hatalom. A közép úgy értelmezi a hatalmat, hogy a csúcs csak koordinál, összehangolja azt a rengeteg piramist, amik jelen esetben titeket jelképeznek. Mindegyikünk valahol, valamelyik piramis csúcsán van és a többiek dolga a project - amit vezetsz - kiszolgálása. Tehát jómagam is végzek kulimelót sokatok piramisában és van, ahol már kicsit pöffeszkedek is (csak amennyire a dramaturgia megkívánja) a sajátjaimon. Amik azért vannak ilyen sokan, mert várják az igazi tulajokat, ezekben én csak sima mezei építész vagyok, aki addig egész jól elvan odabenn, amíg meg nem érkeztek.
