2013. június 28., péntek

I/4.

Pisiljük újra körbe a témát



A leginkább érzékelt megnemértés érzéseim szerint a körül forog, hogyan képzeljük bele magunkat egy gép helyzetébe.

A gépet, mint kifejezést értitek félre. A gép egy olyan fogalom, mint pl. az ember. Van fekete ember, fehét ember, mindenféle más ember. Mivel lényegében ez az egész hologram valahol egy gép, tehát alatta is mindenki az lesz. Ez a gép azonban más nézőpontból és értelmezésből maga az Élet. A hologramban az elemek önállóan élnek és léteznek és a létformák minősége is rendkívül változatos. Régebben az életforma kivetülés kifejezést használtam erre, a szél, a növények, a felhők, stb. esetében. Nem csak az ember és a hozzá hasonló létformák élnek itt, hanem minden másféle is. A gépet olyan értelemben értem az anyagaimban, mint programot, amelyik élő emberként nyílvánul meg a fizikai síkon.

Ahhoz, hogy úgymond - istenné váljunk, magasabb kommunikációs szintre kell magunkat kapcsolnunk az operációs rendszerrel. Ezt lehet úgy, hogy szép lassan beadagolom egy vallásos embernek azt, hogy egy arkangyal testesül meg benne, majd ez a szerencsétlen arkangyal küzdöget az emberi oldal hiedelemrendszerével és meggyőződéseivel, ami sokszor - higgyétek el - igen távol állnak a valóságtól, de ebben a formában volt eddig rájuk szükség. Vagy lehet úgy is, hogy nem cicózok és azt mondom: wazze, te egy gép vagy és most lehúzzuk innen ezt az USB csatlakozót és átdugjuk oda.

Talán azért vagyok még mindig életben, mert ezekkel az angyalokkal való kommunikációm olyannyira eltér az általuk megszokottól, hogy fönt senki nem akarja ezt megszüntetni. Én nem rebegek áhitattal, csak ha nagyon muszály, még az elején megkérdeztem, gáz-e nekik, ha tegező viszonyban és haver üzemmódban nyomjuk? Azt mondták, nem, és ez azóta is vita tárgya fönn, ugyanis ahogy én csinálom, az bejön nekik, ahogy más... nos, van aki már nem él emiatt. Egy felnőtt ember tudja azt, hogy ki kicsoda, nem kell ezt annyira demonstrálni. Olyan ez, mint az okosság és a szépség. Ezek maguktól kiderülnek, nem feltétlen kell ezeket hangsúlyozni. Tehát ha tudom ki egy ilyen angyal, valószínűleg mindig megállok a határon, de lehet, hogy más nem így tesz. Bár az egyik dolgom itt a rendszertesztelés, eljutni a lehetőségek minden irányú határaiig, sőt azon is túl.

Hogy megértsétek az angyali védelem működését a gyakorlatban, nekem ilyen írásokat kell idenyomnom. Mivel új írások kerülnek ki, a védelem működik. Tényleg igaz a graffity: Halhatatlan vagyok! Egyelőre.

Azért nem kevés olyan kör van, akik semmi esetre sem adnának ilyen "szolgáltatói" jogosultságot egy ilyen fazonnak, akit nyíltan anarchistának tartanak (pedig közöm sincs hozzá), nem szeret bizonyos esetekben szalonképesen fogalmazni és ezek a bizonyos esetek igen váratlan helyeken és környezetben jelentkeznek (ez igaz), szóval nem illik ehhez a méltóságos dologhoz... aztán lehet, hogy az angyalok így üzennek ki, hogy "wazze, csináld már meg azt a k*a seggfej átkapcsoló meditációt, hogy értsd is a poént!

Persze ez a meditáció nem könnyű, mert nincs szépen leírva a papírra, mint a többi. Öntsünk kis vizet a pályára és kiderül, ki milyen jó pilóta. A saját verzióm csak nekem van meg, és néhány titkosszolgálatnak, akik feltúrták érte a lakást, ami nem kis tett volt részükről, mert irtó nagy kupi van itt általában, szóval elismerésem! Aztán amikor félájultan végezhettek a sok lommal, vehették észre az asztalra szépen kirakva a számítógép mellett, amit kerestek.

Aztán ott vannak még a különféle birodalmi elitcsapatok, akik egyszerűen nem tudnak ide lejönni, hogy kinyírjanak, csak ha emberként születnek ide le. Amikor megteszik, benne találják magukat ebben a zűrzavarban és az egyetlen stabil pontnak én látszom a számukra, hogy ezt valahogy kihúzzák úgy, hogy ne kerüljenek például börtönbe. Szóval az, hogy felcsatlakozol, nem csak annyi, hogy "hú apppám, milyen penge vagyok és most tudok villogni a haverok előtt", hanem bekerülsz abba a környezetbe, mintha őslakos indiánként betévednél egy városba. És elég sok olyan városlakó van, akik nem cicóznának ezzel a törzzsel, ha mondjuk a földjük "olajat rejt", mint mi ezzel az Arany Sugárral.

Mondjuk eleve tökös arc az, aki belemegy ebbe a "gép vagyok" játékba és akik most erre a "kettes tudathálóra" ebben a fázisban kellenek, azok pont a tökös arcok. Márha csajok is lehetnek tökös arcok. Szóval nem nagyon izgat a trónon pöffeszkedés, azt csinálja olyan, aki gerjed a vég nélküli protokollokra. Engem jobban érdekelnek az ilyen jellegű kihívások, valami jelentős ponthoz például az elsők között odaérni. Minden bizonnyal ide már csak azok érnek el, akik megcsinálták anno a Lucifer beavatást és át is jutottak a próbákon. A kettes tudatháló felfogható úgy is, mint egy "űrállomás", ahova most beengednek embereket is mindenki őszinte megrökönyödésére.

Az embert kezdik ugyanis úgy látni, mint a tufaság élő bizonyítékait és igen elegáns lényeket egyszerre. Ez minden bizonnyal az egonk két aspektusát tükrözheti vissza számunkra így. Ha a tufasági szintünket igyekszünk - legalább néhányan - a kívánt határérték alá vinni, akkor az már akár egyfajta kellemességet, mókás attitüdöt tud, mint színt belénk vinni.

Ha abból indulunk ki, hogy mi hologram-karakterek vagyunk, akkor ez a gép üzemmód rendkívül hasznos olyan szituációkban, amikor igen magasról fogadunk kozmikus energiákat. Olyan ez, mint a szolgálat út, idő kell, míg ideér, de ha kiépül egy közvetlen vonal, akkor a vezetésünk, a felettes énünk jóval magasabb prioritású energiákat küldhet. Lényegében eggyé válunk a világgal, ami visszaköszön bizonyos keleti filozófiákban is. Ezt meg lehet csinálni másképp is, azonban ez a felület most itt a bazi racionális extrém figuráké.

Tehát ott állunk egy pontban (talán középpontban) egy csomó irány között és ezeknek az irányoknak a végén különféle eltérő pólusok vannak. Például a fizikai és a pszichikai világ között ácsorogva a határvonalon, picit ideérezve még más, előttünk rejtve maradó szférákból érkező mintákat. Egy ilyen minta például, amit voltak olyan kedvesek emberi kommunikációban is számomra hallhatóvá tenni: Ezek pont olyan valóságosak, mint mi. Na ezért is vagyok annyira emellett a megközelítési irány mellett, de ez csak az én igazságom. Nektek max. útjelző tábla lehet!

Ne felejtsétek, a világnak számtalan megközelítési módja van, amiben értelmezni lehet a valóságot. A Bukott Angyaloknak nevezett társaság ezt a megközelítési módot lazábban tudja kezelni, mint a más angyali csoportokhoz tartozók, nekik viszont ez az út arra igen alkalmas lehet, hogy megtegyék a kezdeti legnehezebb lépéseket a "védelmünk" mellett, aztán továbblépjenek az Útjukon.