A hierarchia
A hierarchia lényege az, hogy ki irányítson kit. Előző írásomban utaltam arra, hogy olyan, hogy hierarchia nem létezik. Mégis van. Ha ezt kifejtjük, mindent sokkal jobban érthetünk.
Ahogy az emberiség elhúzott az anyagi valóság belsejébe, a közöttünk lévő összes kapcsolati forma követte ezt és az ego térnyerése után minden átlakult. Ma nekünk ez az átalakult világ a normális, Ez valójában egy szélsőség felé erősen kilendült állapot mások nézőpontjából. Ebben az állapotban pedig az teljesen elfogadott dolog, hogy valaki hatalmat gyakoroljon mások fölött. Mivel a világ tükör, minden bizonnyal mi is ezt tartjuk valakik felé. Ebben a közegben minden sokkal nyersebben mutatja meg a fönti valóságot, tehát számukra is jobban látható formában közölnek általunk valamit, amit már ők is meglátnak. Szerintem olyan, hogy fizikai világ, ezért létezik. Aztán lassan kiderül, mire alkalmas igazán.
Ahogy az emberi társadalmak elkezdték megszervezni önmagukat, kialakult a hierarchia. A játéktéren mindenhol létezik, még ott is, ahol ezt lelkesen tagadják. A hierarchia általam értelmezett módja eléggé funkcionális. Szeritem csak a mindjárt fölvázolt módon működhet jól olyan helyzetben, amibe kerültünk: Ha nincs meló, egymás között nincs rangsor, csak helyzet-szituáció. Azonban ha meló van, mindenki a helyére rendeződik és tudja is, hol a helye az adott projectben. Ugyanis mindenki másra van alapvetően felkészítve és abban, amiben ő, abban ő is van az adott feladat csúcsán. Ma úgy van ez még értelmezve, hogy van egy statikus hatalmi csúcspont, ami irtó polihisztor, fix emberekkel. Fix emberek szerintem - amíg erre érdemesen rezegnek - megmaradhatnak egy dinamikus menedzsmentben.
Abból a nézőpontból érdemes ezt továbbiakban kezelni, hogy van egy Feladat-struktúránk (ég), ahol úgy kezeled a másikat, mintha egy ugyanolyan teljes jogú játékos lenne egy játékban mint te, csak más a "szakterülete"; és van egy Színpad-struktúránk (Föld), ahol az illúziós játéktéren a játékban elfoglalt pozíciódban látod saját magadat, ahogy az életedre nézel..
Az amúgy megint csak illúzió, hogy itt bárki is a csúcson lenne. Csak úgy tesznek, mintha ott lennének, a nagy többség ezt elfogadta és az intézmény megjelent. Valójában ez sem egészen csúcs, mert mi egy gömbben vagyunk és a gömbben nincs csúcs. Aki most a csúcson érzékeli önmagát úgy hiszi, hogy minden, ami történik, az belőle indul ki. Ez azonban nem egészen van így. Mindenki mindenki programjait hajtja végre. Például amikor egy kis időre elképesztően magas szintre húztak engem fel, akkor nekem csak annyi volt a dolgom, hogy "leokéztam" egy csomó dolgot, amiket már mások kívántak. Ahogy lejjebb érek, ugyanez történik, csak egyre inkább megjelenik bennem az ego és ezek a leokézások már saját akaratként és szándékokként jelennek meg.
A hatalom tehát illúzió. Inkább felfogható egy szerepnek, ami során a karakter igyekszik az anyagi világban elfoglalni minél cicomásabb helyet, minél nagyobb befolyásra a környezete felett. Persze ez az illúzió bazi hiteles, ha erről nézzük, amerről leginkább érzékeljük is a hatását. Akkor is fura lesz, amit írok, de aki a hatalomban van, az is sokszor a te "parancsaidat" hajtja végre a saját ötlete címén. Már most, és itt most a "te" alatt nem az egod értendő. Azt ki kell érdemelni és akkor már ő is beleszólhat a dolgokba, ez pedig azt jelenti minden bizonnyal, hogy meggazdagszol. Ebben az esetben javasolt az - hogy elkerüld az illúzió csapdáját - hogy úgy élj, bármid amid csak van, arról bármikor le tudj mondani egy kézlegyintéssel ha kell, és akkor belevetheted magad az eseményekbe.
Tehát a valódi rányítási rendszer szerint mindenki egyenlő jogon ad ki impulzusokat a rendszerbe és ezeket az impulzusokat felfogják azok, akik képesek a programozásra, ezt ők meg is teszik. A program megjelenik a rendszerben és akik a hatalom csúcsán vannak, kiadják mágiaként, ami aztán folytatja tovább útját a megvalósulásig. Tehát amit te első vonalas valóságként érzékelsz, az már csak a legvége az eseményeknek és sokszor arra sem jössz rá, ki áll az események mögött.
Bizonyos angyalok nagy arcát úgy érthetitek legjobban meg, mintha ti beszállnátok egy időgépbe, visszamennétek az ősemberig és villognátok nagy arccal a magatok felsőbbrendűségében. Ám mint ahogy az ember elfelejtett valamit, az angyalok is ezt tették. Az ember pedig elég jó példát mutat most a bizonyos angyalok felé azzal, hogy ezt előhozza magában. Ha ezt egy ember képes megtenni, egy angyal ne tudná? Hm?
