A previzionális pregosszukció
A cím lehet, hogy durvának hangzik, de csak elsőre. Ugyanis épp most találtam ki, gondoltam jól mutat egy ilyen tudományoskodó cím is ebben az anyagban. Elég sok kritika ért a szabados stílusom miatt, így most valamivel igyekszem helyreállítani az egyensúlyt. A másik, hogy ha egy fogalmat én találok ki, akkor abba azt pakolok bele, amit én akarok. Kb. a vallások is így alakulhattak ki, ám tőlem igen távol áll mindenféle kötött intézményesített forma. Lehet együtt is haladni másokkal, miközben az egyéni utat járjuk.
Eddig sem voltam szívbajos az elkalandozások terén, itt viszont szerintem csak kalandozni fogunk, erre kiváló lehetőséget ad az a keret, ami a címben bizonytalankodik. A kritikusoknak igyekszem külön megfogalmazni a gondolataimat, amiket néha csak úgy pronyó módon szimplán ide kiírok.
Alapvetően a nőket a fasz érdekli, a pasikat meg a pina. Azokat a lényeket, akiket az anyatermészet ihletett és teljes pompájukban örvendeztetik magukat női mivoltukban, az eredendő energiahatások a felfelé irányuló férfi szimbolika iránt mutatnak belső és külső érdeklődést, míg a férfias jelleg alatt élő lények pedig a sokszor lótuszvirágként szimbolizált vénusz-dombot tekintik folyamatosan elérendő célként. Ugye mennyivel rövidebb és érthetőbb az alapverzió?
Namost az eddig preferált fejlődési forma nemes egyszerűséggel lazán átlépett ezen a problémán, ami nem akkora ügy, csupán az életbenmaradási ösztön után a második legerősebb emberi hajtóerő. megtagadta magától. Ugyanis ha valóban komolyan gondolod ezt a nagy szellemi fejlődést, akkor ettől a vágytól is meg kell szabadulnod. Ezzel bizonyos érelemben egyetértek (ha abból indulunk ki, hogy az adott ember egy szánalmas hülye), hisz én is így jutottam el ide (tehát egy szánalmas hülye alapbeállításként), mondjuk az elsők között ideérve ez megbocsájtható. De mi legyen azokkal, akiknek már nem kell utat törniük és elég csak a saját belső fejlődésükkel foglalkozniuk?
Egyedül vagy partnerrel. Ez a két lehetőség van. Ha partnerrel, akkor viszont ide amit leírok, az életbevágó lesz, ha a párkapcsolatban élők közül legalább az egyik elindult ezen a turboliften fölfelé. Kezdjük ott, hogy már kapcsolatban lévők közül egyszer csak az egyik aktiválódik. A másik szemében ő onnantól valószínűleg egy ostoba hülye lesz, aki megkattant. A kapcsolatnak pedig előbb-utóbb vége. Mivel az ember nem szereti elhagyni a biztosat a bizonytalanért, kevesen hallagtnak a belső hangra és választják az egyedüllétet, ami kell a magány értékes állapotához. Ha pedig átugrunk az egyik kapcsolatból a másikba, nem nagyon tudjuk magunkat belül rendezni és újra tele leszünk a külvilág felé húzó igen erős impulzusokkal, amikor a céluk már más, ezzel ellentétes, befelé fordulás lenne.
Mondjuk a személyes véleményem az, hogy ha valaki nem képes elfogadni a partner változásait és követve alkalmazkodni az újhoz, akkor ő nem is igazi partner. Tehát ha párkapcsolatban szeretnénk fejlődni, kell a partner támogatása. Egy csomó dologtól el kell rugaszkodni, ami meghatározza a hétköznapokat és feltétel nélküli teljes elfogadás állapotába érdemes ilyenkor lenni. Ha megvan a szeretet, ezeket ide ki se kellene írnom. Ha nincs, elvileg akkor se, de "sose becsüld alá a hülyeség erejét".
Döntsd el Te, vajon kell-e neked a nő (pasi) úgy is, hogy:
Mivel neki meg kell állítania a világot, nem lesz neki fontos se az idő, se a megbeszélt programok, semmi, ami fontos a külvilágban.
Mivel a belső világa feléled, szótlanná válik és sokszor mered csak maga elé és ilyenkor ingerülten reagálhat sokmindenre, ami (aki) ebből kizökkenti.
Ha van a felek között féltékenység, birtoklási vágy, irigység, stb. az igen nagy gondot okozhat mind a nyugalmat igénylő meditálónak, mind azoknak a harmadik személyeknek, akik belekeverednek ebbe, ugyanis bármilyen indulati töltéssel rendelkező energia igen erősen kicsap ilyenkor.
Az illető egy idő után olyan képességek birtokába kerül, hogy mindent tud és mindenen átlát. Nem érdemes előtte vetíteni, hacsak nincs meg ehhez a képességed.
Amikor valaki ilyen fejlődési pályán van, a - privát programjai, amik már fönről érkeznek - dolgai kivételével teljeskörű kiszolgálást és ellátást igényel. Ám ezzel vissza is lehet élni.
Sorolhatnám még, és azt hiszem ezek után teljesen érthető, miért a magány az, ami a legideálisabb fejlődési forma. Otthon egyedül. Aki erőt szerez, annak mentesülnie érdemes a külvilágtól, amennyire csak tud, hogy ne keveredjen mások alacsonyabb rezgéseivel, amikor épp ezektől szabadulna és a finomabb rezgések felé tart.
Jómagam azon az állásponton vagyok, hogy a leghetékonyabb a vegyes forma. A testiségtől csak abban az esetben érdemes elzáródni, ha a felek a testben a lélek templomát már nem látják. Abban az esetben, amikor magány, elzáródás és elvonulás időszaka kezdődik, azt partnerrel is meg lehet csinálni, ha a partner ezzel szemben teljesen megértő. A fejlődés során rövid szakaszok váltogatják egymást. Van, amikor teljesen el kell vonulni, ez sokszor napokat-heteket is jelenthet, ilyenkor legjobb a kaját is csak letenni az ajtó elé. Van, amikor lehet szexelni is, ám vigyázni kell arra, hogy a belső hangra minden esetben figyeljünk, ha nemet mond, ne bíráljuk fölül az ego szülte vággyal. Ugyanis baromi nem mindegy mikor és kivel teszed. Ismerek olyan lányt, akinek a fejlődése itt futott a betonfalnak, falta a pasikat, amikor pont vigyáznia kellett volna az energiarendszerére, meg is szállták és igen durva csata volt belőle kiverni a behatolókat. A szerepét is másnak kellett átvennie.
Úgy képeld el, mintha elvonulnál egy kolostorba távol a világ zajától úgy, hogy épp a világ zajának a kellős közepén csücsülsz. Meg lehet teremteni mesterségesen, akár itt a város közepén is a feltéeleket, ha ismerjük a szellemiséget, amit innen is csak megérezni tudtok, megtanulni nem. De elég, ha figyeltek mindig és mindenkor a belső hangra, hallgattok is rá és bíztok is önmagatokban. Ekkor ennek az egész weboldalnak nem is lenne semmi értelme, én is biztos találnék kellemesebb programot, mint itt írogatni. Dehát a balső hang...
