A világ, mint operációs rendszer
A legújabb tudományos világ-modellezés szerint a minket körbevevő világ nem más, mint egy gigantikus hologram.
Megjelent: Index, 2004. június 26.
Hologram a való világ?
Különböző tudományágak képviselői jutottak arra a meggyőződésre, hogy ez érzékszervek által tapasztalt világ csupán egy szelete a valóságnak. A mélyebb szinteken a teljes világegyetem összefügghet, és az elme nem csak vetítheti, de alakíthatja is a valóságot.
A párizsi egyetemen 1982-ben különleges kísérletre került sor. Az Alain Aspect fizikus vezette kutatócsoport egyes vélemények szerint a 20. század egyik legfontosabb megfigyelését tette. Az eredményekről nem tudósított a média, és Alain Aspect nevéről is csak azok hallhattak, akik folyamatosan bújják a tudományos szaklapokat. Mégis vannak akik szerint az adott felfedezés felfordíthatja a tudományt.
A francia kutatócsoport felfedezte, hogy bizonyos körülmények között a szubatomi részecskék, például az elektronok képesek egymás között az azonnali kommunikációra, függetlenül a közöttük húzódó távolságtól. Így nem számít, hogy 3 méterre vagy 10 milliárd kilométerre vannak-e egymástól.
Tudnak egymásról
A jelek szerint valahogyan mindegyik részecske tudja, hogy mit csinál a másik. A probléma ezzel csak az, hogy ellentmond Einstein azon tézisének, miszerint semmilyen információ nem haladhat a fénysebességnél gyorsabban.
Mivel a fénysebességnél gyorsabb haladás egyet jelent az időkorlát áttörésével, a megdöbbentő kilátások arra indítottak néhány fizikust, hogy megkíséreljék megmagyarázni, mi állhat valójában az Aspect-féle megfigyelések hátterében.
Másokat viszont az eredmények ennél is radikálisabb kísérletek elvégzésére ösztönözték. David Bohm, az University of London fizikusa például arra jutott, hogy Alain Aspect eredményei közvetve az objektív valóság cáfolatát jelentik. Tehát az univerzum kézzelfogható szilárd formája csupán látszólagos, a mindenki által megélt valóság gigantikus hologram.
Darabokban az egész
Bohm megdöbbentő következtetésének megértéséhez tudni kell, mi is valójában a hologram. Ezeket a három dimenziós fényképeket lézer segítségével készítik. A megörökítendő tárgyat először lézersugárral pásztázzák. Egy második sugár fénye a visszaverődő mintával interferenciát hoz létre, és ezt a mintát örökítik meg a filmen. Előhíváskor a film csupán fényes és sötét vonalak kavalkádja, de ha lézerfénnyel világítják meg, megjelenik az eredeti tárgy három dimenziós képe.
A hologramok viszont nem csak a háromdimenziós kép miatt különlegesek. Ha egy rózsa hologramját félbevágják és lézerrel világítják meg, a mindkét fél darab a teljes képet tartalmazza, bár kisebb méretben. Ha a darabokat tovább apírtják, minden kis darab az eredeti egész képet tartalmazza. A hagyományos fényképekkel ellentétben a hologram minden szelete az eredeti információ egészét tartalmazza.
A "teljes egész a részletekben" megközelítéssel teljesen új utak nyílnak a természettudományok előtt. A nyugati világ tudósai mindig is hajlottak arra, hogy a fizikai jelenségek megértéséhez, legyen az béka vagy atom, a szétdaraboláson és a részletek tanulmányozásán keresztül vezet az út.
A hologram viszont megmutatja, hogy a világban néhány esetben téves lehet ez a megközelítés. A holografikus struktúrák szétdarabolása nem az építőkövekhez, hanem kisebb egészekhez vezet. Ennek fényében Bohm más utat javasolt az Aspect-féle felfedezés értelmezéséhez.
Hal az akváriumban
Bohm szerint a szubatomi részecskék nem azért képesek egymással kapcsolatban maradni, függetlenül a távolságtól, mert valami titokzatos jel áramlik közöttük. Ehelyett a szétválasztottságuk nem más, mint a megfigyelőt becsapó illúzió.
A kutató érvelése szerint a valóság valamely mélyebb rétegében ezek a részecskék nem különálló egységek, hanem egy alapvető egész kiterjesztései. A jobb megértés érdekében Bohm a következő példát vezeti elő. Képzeljünk el egy akváriumot, amelyben egy hal úszkál.
Az akváriumot nem láthatjuk közvetlenül, és a benne szereplő világról is csak tévékamerák révén értesülünk. Az egyik kamera az akvárium elejét veszi, a másik az oldalát. A megfigyelő a két monitor képét figyelve azt gondolhatja, hogy a két hal külön-külön létezik, majd a halakat tovább figyelve felfedezi, hogy valami kapcsolat van közöttük.
Amikor az egyik hal elfordul, a másik ugyanabban a pillanatban hasonló fordulót végez. Ugyanígy amikor az egyiknek az eleje látszik, a másik mindig az oldalát mutatja. Ha a teljes összeállítás továbbra is rejtve marad a megfigyelő előtt, az nyugodtan feltételezheti, hogy a halak valahogy összebeszélnek, ezért mozognak egyszerre.
Mélyebb a valóság
Bohm szerint a szubatomi részecskékkel pontosan ez történik az Aspect-féle kísérletben. A látszólagos fénynél is gyorsabb kommunikáció valójában arról árulkodik, hogy a valóságnak a kézzel foghatónál mélyebb rétegei is léteznek. A szemmel nem látható komplex dimenziókat ugyanúgy nem érzékeljük, mint a megfigyelő a halat körülvevő akváriumot.
A részecskéket azért látjuk egymástól elválasztva, mert csak a valóság egy szeletét érzékeljük. Az ilyen részecskék nem különállóak, hanem részei a mélyebben meghúzódó egésznek, amely holografikus oszthatatlanként viselkedik. És mivel a fizikai valóságban mindent ez épít fel, az univerzum is csak egy illúzió.
A világegyetetemnek ezen fantomszerű viselkedés mellett más megdöbbentő tulajdonságai is lehetnek. Ha a szubatomi részecskék csak látszólag szétválaszthatóak, az annyit is tesz, hogy a valóság mélyebb szintjein a teljes világegyetem összefügg. Az emberi agyban meghúzódó szénatom elektronjai kapcsolatban állnak a Nap vagy tetszőleges távoli csillag felszínén lévő hidrogénatomok protonjaival.
Minden összefügg
Ahogy minden mindennel összefügg, értelmetlenné válik a világegyetem jelenségeinek osztályozása, mivel az összefüggő hálózatot alkotó természet fittyet hány minden ilyen felosztásra.
A holografikus univerzumban még az idő és a tér sem tekinthető alapfogalomnak. A helymeghatározás minden formája csődöt mond olyan környezetben, ahol semmi sem válik el igazán a másiktól. Így az idő és a három dimenziós tér úgy viselkedhet, mint a halat mutató monitorok, és csak kivetülései a mélyebb rendnek.
Bohm nem az egyetlen kutató, aki igazolva látja, hogy csupán hologram a világegyetem. Az agykutatás területén dolgozva Karl Pribram, a Stanford egyetem neurofiziológusa szintén arra a meggyőződésre jutott, hogy a holografikus lehet a valóság.
Agyi jelrögzítés
Pribram akkor dolgozta ki ezt a modellt, amikor az agyban az emlékek tárolási helyét kereste. Évtizedek során sok tanulmány jutott arra a következtetésre, hogy az emlékek adott helyhez kötöttség nélkül, a teljes agyban szétoszolva őrződnek.
A múlt század 20-as éveiben Karl Lashley rendkívüli jeletőségű kísérletsorozatban mutatta ki, hogy bármely részletét távolítja el a patkány agyának, képtelen megszüntetni a műtét előtt megtanult bonyolult műveletsorra vonatkozó emlékeket. Akkoriban viszont senki nem állt elő olyan magyarázattal, amely leírhatta volna ezt a "teljes egész a részletekben" jelenséget.
Pribram a 60-as években ismerte meg a hologram elvét, és rádöbbent, hogy megtalálta az agykutatók által régóta keresett magyarázatot. A kutató szerint az emlékeket nem neuronok vagy idegsejtek kis csoportja őrzi, hanem idegi impulzusok mintázatába kódolva hordozzuk, ahogy a lézerfény interferenciája elmenti a holografikus képet. Vagyis Pribram szerint agyunk holografikus tár.
Ez az elmélet egyébként magyarázatot ad arra is, hogyan képes az agy ilyen kis helyen ennyi emléket megőrizni. Becslések szerint az átlagos emberélet során 10 milliárd bitnyi információt ment el az agy. Ez az Encyclopaedia Britannica adatmennyiségének ötszöröse.
Jelek özöne
A rendkívüli emlékezőtehetség nem az egyetlen talányos agytevékenység, amely értehetőbbé válik a holografikus agymodell által. Legalább ilyen rejtélyes, hogyan képes az agy megbírkózni az érzékszerveket érő különböző frekvenciák özönével, és hogyan képes valós időben értelmezni az érzékszervek jeleit. Pribram szerint az agy holografikus elvet használ a fogadott frekvenciák matematikai átalakítására.
Ez az elmélet egyre több támogatót szerez. Hugo Zucarelli argentin származású olasz kutató a holografikus modellt kiterjesztette az akusztikai jelenségek területére. Ez az elmélet ugyanis megmagyarázhatja, hogyan képesek az emberek meghatározni a hang pontos forrását a fej elfordítása nélkül, még akkor is, ha csak egy füllel hallanak.
Eltűnik a valóság
Pribram holografikus agymodelljének legmegdöbbentőbb vonatkozása mégis az, amikor összevetik Bohm realitáselméletével. A világ megfogható képe így csak másodlagos valósággá változik, a tényleges környezet pedig frekvenciák holografikus kavalkádja lesz. Ebből a holografikus agy csupán néhány fontos frekvenciát választ ki, és érzékszervek jeleként értelmezi.
Eközben az objektív valóság teljesen elsikkad. Keleti vallások már régóta azt tartják, hogy az anyagi világ illúzió, és bár azt gondolhatjuk, hogy fizikai lényként mozoghatunk a fizikai világban, ez is csak képzelődés. Valójában vevőkészülékek vagyunk a frakvenciák tengerében, és amit kiszűrünk ebből a kavalkádból, az csak egy szelete a valóságnak.
Természetes a telepátia
Bohm és Pribram elméleteinek egyesítését, a holografikus paradigmaként emlegetett megközelítést sok kutató szkeptikusan fogadta, másokat viszont felvillanyozott. Néhányan egyenesen azt gondolják, hogy ez a modell képes lehet megoldani tudományosan eddig le nem írható rejtélyeket, sőt általa a parapszichológiai jelenségek a természet részévé válhatnak.
A holografikus paradigma által leírt univerzumban minden agy részét képezi a láthatatlan egésznek, és a telepátia pusztán a holografikus szint elérését jelenti. Hasonló módon a telekinézis (tárgyak mozgatása az akarat segítségével) szintén megszűnik rejtély lenni, hiszen az összefonódó mélyebb valóságban az egyén és a tárgy eleve egy.
Bohm és Pribram egyaránt emlékeztetet arra, hogy sok vallási illetve misztikus élmény, például az univerzummal való transzcendens együvé tartozás érzése szintén a holografikus szint elérése lehet. A régi írásokban ugyanerre, a mélyebb valóság elérésére gondolhattak, amikor a kozmikus egység érzéséről számoltak be.
Ha tehát abból indulunk ki, hogy nagyrészben egyetértünk ezzel, akkor mi az, ami megkülönböztet bennünket egy nálunk fejlettebb technnológiával készült kalandjáték szimulátor játékprogram karaktereitől?
Ugyanis ha beleképzeljük magunkat - mint FELTÉTELES IGAZSÁGKÉNT szemlélendő vizsgálódókként - a helyzetbe, akkor világossá válik sokminden. A teljes repertoárt ide felvinni nem érdemes, hisz úgyis mindenki megszerzi a sajátját, de néhány említésre érdemes memento ide felkerülhet. Az mindenesetre már most látszik a számomra, hogy minden "fontos" körülmény szépen összeppasszol, mint egy hatalmas puzzle. Az pedig immáron csakis tőlünk függ, milyen méretű puzzle-asztalnál ülünk.
Kezdjük ott, hogy az operációs rendszer paramétereivel foglalkozzon az, aki gerjed a fizikára, kémiára, a tudományra. Engem sokkal jobban érdekelnek a windows alatt futó akalmazások, mint a windows beállítások. A windows alatt futó alkalmazások egyetlen közös pontja pedig a mágia. A spiritualitás legalább olyan erejű meghatározó tényezője a rendszernek, mint ahogy a hardware sem ér semmit sotfware nélkül és a szoftver sem sokat hardware nélkül.
Ez a hologram tehát képes arra, hogy anyagi valóságot hozzon létre önmagában, tetszőleges teret és időt biztosítson a benne különböző célokból tartózkodó lények számára, hogy valamit megélhessenek. Ez a hologram képes arra is, hogy evolúciós folyamatok menjenek benne végbe és arra is, hogy közvetett vagy közvetlen teremtési folyamatok tanúja legyen. A teremtés ugyanis nem más, mint egy gondolat, ami aztán valahol, valamikor, valahogy megtörténik. Nagy kapacitású rendszer ez, elfér benne minden, amire csak szükség lehet.
A hologram különböző jellegű játéktereket hoz létre, vagyis csoportokat, halmazokat a hasonló tudati-gondolati-vágy-érzés minták alapján összerendeződő lények számára. Ilyen hely a Föld is, amivé mára alakult. 3 dimenzióban mindenki emberi lény, de ahogy nyílnak most meg a magasabb dimenziók úgy kezdenek bennünk ezek hatásai érezhetővá válni és ez sok vicces és kevésbé vicces élethelyzet valódi oka lehet. Ugyanis ez az emberi test csak egy egyszerű karakter bármilyen lény számára, aki meg akarja tapasztalni a 3. dimenzió fizikai síkját, más értelmezésben pedig a lélek temploma.
Tehát egy karakterben egyszerre 4 eltérő fő vezető energia-típus jelenhet meg, ez 4 különböző szándékú és célú lényt takar. Ezek közös pontja, hogy az ego a működési területük. Az ego-n azonban ott egy +1, egy ötödik lény is, aki valójában Te vagy és itt, ezen az ego-felületen tudsz szembenézni a saját magadban zajló belső problémák okaival. Ez a +1 a szív sugallatait, utasításait követi, ha már a helyes energiasávban vagy.
A ego nagyon hasonlít egy RAM-hoz. Programozható különböző módokon. Lehet belső programokat létrehozni, például öngyógyító programokat, lehet külső, másokra irányuló programokat másokra is sugározni. Ez utóbbit hívják az emberek mágiának. Vagy varázslatnak, ha tudatosságra gyanakszanak mögötte. Tehát ez az ego felülete szolgáltatja a mindennapjainkba az eseményeket, a drámát. De ez is a valódi szerepe. Tehát alapjáratban mindenki a RAM-ban futó progikkon lóg (amikor "normális" életet él), de nem ez az egyetlen energiaforrás.
A látszólagos elválasztódás a spirituális valóságtól csak illúzió, persze bazi erős illúzió, de az életerőt, életenergiát nem csak az anyagi világból kapunk (napfény, étel, ital, stb. formájában). Na de akkor honnan kapjuk és milyen formákban? Milyen felületeken érkezik, hogy fogadjuk és hogy dolgozzuk fel? Mire használjuk? Miért érkezik? Na, ha valaki ezeken kezd filózgatni, akkor rálépett a spiritualitás útjára.
Vannak amolyan ROM féle beleégetett programjaink, ezek tartalmazzák a Feladatot, amiért itt vagyunk és ide születtünk le. Ezeket mágiával időre ki lehet iktatni, de aztán ez arra jó, hogy később nagyobb erővel találjanak minket meg. A mágia tehát akkor az ego által a külső világ irányítására tett megismerési kísérletének is felfogható. Más értelmezésben egy kalandjáték karakterének személyes képességei, amivel érvényesülni tud. Csakhogy a mágia alapvetően a RAM területe, a ROM-programokkal szemben sokat nem ér. Ezek a ROM-programok életünk olyan fő pontjai, ahol mindenféleképp ott kell lennünk, bárhol, bármit is csinálunk.
Ezek az egyéni RAM-ok aztán pont úgy vannak egymáshoz kapcsolódva egy nagyobb kollektív tudathoz, majd az egy mégnagyobbhoz, mint ahogy egy felhasználó fellép különféle hálózatokra, vagy egy internetes játékszerverre. Az egész felett fut egy program, nevezzük "3 dimenzió fizikai sík"-nak, a fölött egy újabb, amit nevezhetünk "forgatókönyvszervernek", ami a sztorit nyomja szerteszét a különféle valóságokba. Aztán az egész fölött fut az oprendszer, ami az "élet keretét" biztosítja. A forgatókönyv az emberiség esetében az emberiség tudathálóján keresztül fordul át a mi valóságunkba.
Ha valaki lemegy alfába, akkor elvileg nyugalomban van és ha ilyenkor figyel a tudatára, akkor felfedezhet hasonlóságot ahhoz, mintha fellépne egy pszichikai hálózatra, na ez lenne a tudatháló első tudatos használata. Ilyenkor mi úgy viselkedünk, mintha Te a saját gépeddel fellépnél a netre. A legjobb ilyenkor, ha az abszolút gondolatnélküliség állapotában vagy, hogy a felettes énednek legyen lehetősége a "témákat" neked levetíteni és csak "élvezd" az előadást, ott még ne Te alakítsd.
Tehát a "miből van a világ" jellegű kérdések kutatási célterülete akkor az oprendszer és az ebbe a világba történő "beguruzás" megkísérlése igen komoly szándékra utal. Merthogy ebbe is bele lehet "hackelni", de ide csak úgy poénból nem jut senki, aki ilyet megtesz, annak magas szintű erre a felhatalmazása. Max. csak úgy történhet ilyesmi meg, ahogy ugye egy ismerősöm mesélte, hogy még felkészületlen állapotban "elkapták" és arra vártak, hogy megkapja ezeket a jogosultágokat, hogy aztán őt teljesen kisemmizve használják a képességeit. Aztán az ismerősöm úgy döntött, hogy egyszer csak lerázva őket játékos formában vicceli meg ezeket a figurákat.
A játéktér azonban már nem csak a 3. dimenzió, ez fontos megjegyeznivaló! Ha pedig a játék átterjed más dimenziókra is, vagy onnan ide, az elég vicces élethelyzeteket hozhat. Ugyanis a forgatókönyv csak egy fősztori, egy sablon, ami csak a fő szempontokat tartalmazza. Ebből ágazik aztán szét mindenféle világ, mindenféle környezet, mindenféle látásmód, renegeteg szálat, ezáltal önálló történeteket hozva létre. Ha ezek az önálló történetek összetalálkoznak valahogy, akkor lehet, egyvalakit hívnak kétféleképpen és vicces, ha ellenérdekű felekként azonosítják "egymást". Márpedig itt most elég sok dimenzió talált "közös kommunikációs fellülletre" és ahogy ezek a dimenziók nyílogatnak meg, miránk úgy kezdenek hatni először a párhuzamos valóságokban élő önmagunk, aztán a párhuzamos dimenziókban létező önmagunk és így tovább. Ez a mindennapi életben hogy jelentkezhet?
Ha "csak akkor vagy valaki, ha pénzed van" elvet vallod, akkor lehet, hogy egy másik - detto ugyanilyen - valóságban, mint ez, csak más világban élő önmagad, aki mondjuk a pénzt leszarja hatása elkezd rajtad érezhetővé válni. Míg a Te hatásod rajta, bár ez így vicces, mert önmagad alakítgatod át, csak a látószög már nem egy ember ebben az értelemben, de ugyanarról az illetőről beszélünk. Tehát ha tudatára ébredsz annak, hogy képes vagy olyan műveletekre ebben a valóságban, amivel egyszerre mozdíthatsz, lendíthetsz a többi valóságban létező önmagad életén, akkor sokkal jobban fogod érezni magad - mindennhol.
Tehát ha elkezdesz fura dolgokat felfedezni magadban, ami eddig nem volt, akkor gyanakodhatsz arra, hogy az a felettes éned (az angyalod) munkájának gyümölcse, lassan megérve benned. A felettes éned pedig egy szinttel följebb is értelmezhető, de akkor értelemszerűen már nem csak te vagy az egyetlen "file", ha följebbéptél.
Űgy lehet a legkönnyebben ezt megérteni, hogy a sakkot vesszük példának. Ha te elvárnád az angyalodtól, hogy csak veled foglalkozzon, az olyan neki, mintha neked egy sakppartiban mondjuk csak a futót kellene kezelned, semmi mást. Mivel te az összes bábuval játszol, így az angyalod is pont ugyanígy jár el. Tehát a csapat minden tagjának ugyanaz a lelke ám eltérő a személyisége, a szocializációja, a nemei is különböznek és más karmikus pályát futnak be.
Na de akkor ki is az a felettes én és kik az angyalok?
Egyrészről az ezotéria igyekszik erre választ találni, és ha abból indulunk ki, hogy ez a világ egy hologram, akkor az igazi angyalok nem lehetnek mások, mint a játékosok, vagyis a lények, akik megélik itt lenn a fizikai síkot. Vagyis az okok, amiért a mi világunk például létezik. Mindenki más a játéktéren tevékenykedő különböző dimenziós figurák, akik angyalt játszanak. Ezek a figurák is ugyanolyan karakterek, mint bármelyikünk és tuti, hogy ül benne is llegalább egy játékos.
Mert vannak olyan lények, itt lenn a Földön emberként, akiknek ez a 3. dimenziós valóság olyan, mint egy "ki nevet a végén?" erejű társasjáték, az emberi kapacitás meg olyan nekik, mint mondjuk nekünk a kutyáké, csak picivel kommunikatívabb. Akkor az emberek felé fordulva Te minek neveznéd magad, ha egy ilyen lény lennél? Mert ha kinyílt neked egy személyes dimenziókapu, amin keresztül összekapcsolódtál egy teljesen más helyszínen és szerepben létező önmagaddal, aki mondjuk történetesen egy teljes rendszer hadura, akkor azt hogy oldod meg másképp egy panellakásban, mint levezeted a feszültséget és egyéb energiákat valami kreatív faszsággal, ami
De folytassuk inkább tovább ezt a kreatív faszságot - amivel még hasznos is lehet, ha helyes szellemben olvassák. Egészen felrezegtem, úgy érzem. Szóval, hogy ki vagy Te? Ki az a Felettes Én? Ki az a Napangyal? Ezt ugyanis még ezek a naaaagy angyalok sem tudják megmondani.
Ha valamit kiéreztek ebből, amit nem a szavaim közvetítenek, akkor kb. kinyílt nektek egy kis ajtó, amin keresztül biztonságosan rááthattok a játéktérre. Ha félsz, az ajtó bezáródik. Mindenki annyit kap, amennyit elbír. Közben én tovább ugrálgatok a racionális és az emocionális agyféltekétek között és jön megint a racionális szakasz.
Az agyad olyan, mint egy holografikus szerkezetű processzor és tárolóegység. Ennél azért bonyolultabb, mert amíg élsz, folyamatos kapcsolatban vagy valakivel, pont mint a mobiltelefonod és a mobilcellák, ahogy működnek. Csak ezt itt tudaathálónak hívják. Egy fajjal szemben úgy is támadást lehet indítani a példának okáért, ha elfoglalják a tudathálóját. Tehát ez a tudatháló rendkívül fontos, hogy ki - most nem tudok jobb szót erre - birtokolja. Az emberiség alkalmas arra, hogy ezt visszafoglalja, megmentve ezzell a galaxist, de ez már a játék egyik színpadán zajló esemény.
Mert a világunk tele van színpadokkal. Te, a hologram karaktere, aki semmivel sem vagy több, sem kevesebb másoknál, Te döntöd el, milyen szerepet akarsz játszani ebben a Nagy Színházban. Amit Te hiszel, gondolsz önmagadról, a világról, annnak működéséről, a dolgok és tárgyak, személyek fontosságáról, olyan életet élsz. Persze nem születünk le földi értelemben véve egyenlő feltételekkel, de mindenki számára egyenlő az esély arra, hogy túllépjen Önmagán. Ki az anyagi világ felé, ki a spirituális világ felé. Ki mindkét helyre. Ki egyikre sem.
Ha pedig elfogadjuk feltételes igazságként ezt a világlátás-lencsét, akkor ez a hologram egyszerre színház, iskola, élménypark, földi pokol, és még sorolhatnám...
De akkor kik a játékosok? És hol játszanak?
Most érkeztünk el a dolgok egyik érzékeny területéhez, amikor általában először kezd el háborogni az ego. Ugyanis saját magadat - ebben az értelmezésben - már úgy látod, mint egy Felületet. Nem véletlen említettem feljebb, hogy fel kell készülni ilyen hatások befogadására, ehhez pedig át kell alakítani az agyat. Ez nem nehéz, de kell hozzá nagy bátorság az elején. Ugyanis túl kell jutni egy szakaszon, amikor az embert hülyének nézik, beleszaladhat bármikor egy pszichológusba, aki egyből meg akarja gyógyítani, a belső változással járó hatások is ott vannak még... De kérdezem. Tudja-e valaki, mit jelent pontosan a "Vagyok Aki Vagyok"? Hogy lássa ezt a gyakorlatban? Mondjuk elindul erre a tudatszintre. Tart egy állapotból egy másik felé. Ekkor megjelenik a skizofrénia, ami csak egy változás közben fellépő állapot, tartva valahonnan valahová. Megállítani ezt már nem lehet, csak késleltetni és rendkívül nagy károkat okozni azzal, ha betegségként kezelik. Közben meg csak valaki elindult egy úton, melynek végén képessé válik a karaktere arra, hogy a tudatával sokkal nagyobb ráhatással legyen a környezetére és a valóságra. Más szóval "angyallá" válik.
A karakterek ugyanis eltérő tudatszinteken is játszanak, ha nincs dolgotok egymással, soha nem is találkoztok. Ha tudatszintet váltottál, máris egészen más szerepeket vállalhatsz el ebben a Színházban. Bazi nehéz ide eljutni, de el lehet.
Lehet, hogy címet kellett volna cserélnem, mert ennek már nem sok köze van az operációs rendszerhez, mint inkább már a fél-elméleti fél-gyakorlati alkalmazás megközelítéshez, de a lényeg nem árt, ha a címben van. Kérdés, hogy nekünk - vagyis az emberiségnek - kell-e egyáltalán a világunkkal operációs rendszer szinten foglalkoznunk? Minden bizonnyal igen. Tehát mi van akkor, ha isten (ha itt most ez alatt nem a személytelen intelligenciát értjük) létrehozott valahol a rendszerben egy önmaga képére formált fajt, hogy így tudjon a rendszerben BELÜLRŐL azonnali beavatkozásokat eszközölni? Ha pedig rendszerről beszélek, akkor ez meghaladhatja jócskán a galaxist és olyan technológiai felfedezéseket kell hogy előidézzen, amikkel csillagkapukat, dimenziókapukat és ki tudja mi minden mást KELL, hogy építsünk.
Tehát ha mi azért vagyunk ilyen extrém módon technikai civilizáció, hogy ebbe az irányba tartsunk, akkor minden rendben halad. A probléma azonban az, hogy ez már túl nagy kaliberű project ahhoz, hogy bárki kicsinyes önző céljai ezt keresztülhúzzák.
A világra sokan mondják, hogy illúzió. Ez azonban csak üres frázisnak tűnik a mélyebb értelme megélésének élménye nélkül. Azért jó, hogy van a Matrix, mert így nem kell vagy 30 oldalban azzal foglalkoznom, hogy a mondanivaló kereteit érthetően vázoljam. A saját példám kicsit más, de mint mondtam: számtalan párhuzamos és egyéb világ létezik, szintje válogatja. Mindegyik önálló valóság.
Mert mi van akkor, ha a NEM MÁBAN veszel egy baró kristálypiramist, amiből elektródák lógnak ki, azt feteszed a fejedre és pamm, itt találod magad ebben a valóságban valamelyikünkben megjelenve? Egy jövőbeli internetes játékszerverről beszélek, ami egy hologramban létezik és az elemek mindent rendkívül valóságosan élnek meg. Ez magyarázatot adhat egy csomó megfigyelésemre, amiket senkinek nem lehet elmondani, ha nincs megfelelően körbealapozva a beszélgetés. A helyzet azért bonyoltabb ennél, mert nincs ismeretanyagunk a világ PONTOS szerkezetéről (persze össze-vissza kíséretezgetünk), mert mi van akkor, ha valahol létezik egy tükörvilágunk is? Vagy nem is egy...
Szóval a valóságok teremtései lehetnek eltérő kibocsájtóktól és eltérő forrásból eredve. Ha van olyan, hogy Fő Kibocsájtó, akkor az Isten. Persze mindegyik más is alatta, csak más megnyílvánulási forma alatt. A teremtés forrása azért fontos, mert ebben a rendszerben te meg tudod csinálni azt, hogy ha az egyik kibocsájtó monopolhelyzetben ücsörögve a saját seggét nyalatja veled és ez neked nem tetszik, rátalálhass más kibocsájtóra. Ha nagyon keresed, ilyenre mindig rátalálsz.
Azt mindenféleképp érdemes megjegyeznem, hogy ezek a lények, akik valójában mi vagyunk fönn, nálunk lényegesen komolyabb szellemi- és agykapacitással rendelkeznek. Tehát akiben itt lenn megjelennek, arra számíthat, hogy a jelenlegi 1.5-3%-ról tűréshatártól függően, az első fázisban akár 30%-ra is emelkedhet az agyának kihasználtsága. Ekkor a karaktere nagyjából ide is erősödik..
Na de mi köze az agynak az operációs rendszerhez? Az agy nem csak proci és vinyó, hanem rengeteg egyéb port is van benne. A lényege azonban az, hogy jelenleg úgy kapcsolódik a játéktérhez, hogy a benne lévők mindegyike egyes szám első személyben érzékeli a valóságot, és pont ugyanígy tesz a kollektív tudat is. Mindenki számára a saját filmje forog, ő a főszereplő, jönnek-mennek a mellékszereplők és van renegeteg statiszta is. Mindenki eljátsza a saját szerepét, amire egy külön - nevezzük karmaszervernek - logika figyel. Tehát az agy nem csak vetítheti nekünk, hanem alakíthatja is másoknak a valóságot.
Tehát akkor az agy az, ami összeköttetésben tart minket ebbe a valóságba, vagyis felfogható "illúziószervernek" is. Egy jeladó és egy vevőegység, mindent valóságosnak élsz meg, ami veled történik, mert te az egész világból csak 3 térbeli és 1 idődimenziót érzékelsz. Az, hogy mi van mögötte tudható, de csak akkor, ha hajlandó is vagy rátenni a seggedet erre az útra és vállalod a világ titkainak megismerésével járó kellemetlenségeket is.
