A szó, amit az emberek a demokráciával kevernek.
Ha a szocializmusban lett volna demokrácia, az lehetett volna a legjobb társadalmi forma (Svédországban sikerült). A kapitalizmusnak azért jó a PR-ja, mert még mindig a régi időkből merít, amikor még emberarca volt.
A kapitalizmus legnagyobb problémája a magántúlhatalom, ami az egyes emberek kezébe került vagyon nagyságával mérhető. Ha ez a magántúlhatalom az államhatalom fölé nő, az mindenképp diktatúrához vezet, mert előbb-utóbb ütközni fog a társadalmi és a magánérdek. Ha pedig a magánérdek az államhatalom fölé ér, onnantól a társadalmi érdek fölé is nő.
Az mai emberiség nem más, mint feltupírozott ősemberek kísérlete arra, hogy az igazi emberiség világát másolják. Ott, ahol felbukkannak olyan népvezérek, akik felvállalják az emberek akaratát, majd hatalomba érve erről azonnal meg is feledkeznek, nem beszélhetünk fejlett világról, hiába akarjuk ezt hinni!
A titok a szabadságban és annak értelmezésében van. Ahol az emberek elvesztik humán jellemzőiket, mindegy, milyen társadalmi rendszer van, akkor is lehet diktatúráról beszélni, ha azt nem ember, hanem mondjuk a pénz valósítja meg.
A mai kapitalizmusban látszólag szabadság van, ám már a pénz diktál. Ezért törekszenek a politikai hatalom birtokosai azt megszerezni maguknak, mert ha változik a világ és náluk a pénz, nekik mindegy, milyen világ jön, mert ők már biztosították maguknak a hatalmat egy gyarmati országban. Piros-fehér-zöld zászlóba burkolva, a mi kis látszatkapitalizmusunkban, ahol kezd visszatérni Kádár szelleme.
