Az átlagembernek két agyféltekéje van. Az egyik a rációé, a másik az intuícióé. Elmondható tehát, hogy kétféle embertípus van. Az egyik a logikát használja, a másik az intuíciót. Mivel világunkban e kettő összekeveredett, az tekinthető nyerőnek, aki sikeresen össze tudja hangolni ezt a két oldalt. A gyakorlatban azonban ez úgy működik, hogy az agy mindig átkapcsol. Vagy az egyiket használod, vagy a másikat. Ha olyan döntés előtt állsz, amihez mindkét féltekét használnod kell, akkor sűrűn átkapcsolsz, majd döntesz.
Felvetődik a kérdés, Én ezt hogyan csinálom. Kezdetben ugyanezt, ami fentebb olvasható. Aztán ezek az átkapcsolások egyre sűrűbbé váltak, egészen addig, mint a hagyományos TV képernyőn, hogy olyan sűrűvé váltak, hogy kívülről már folyamatos mozgóképnek látszódtak. A fejlődés következő fázisa az volt, amikor feltaláltam azt a képernyőt, aminél már nem kellett váltogatni, azaz egyszerre kezdtem használni a rációt és az intuíciót. Ha saját példákat hozok fel, az annál sokkal többet jelent egy arra fogékony ember számára, mint egy sima másolás és ez az az alkotó szellem, ami mindig meghozza a sikert.
Tehetséget sok területen fedeztem fel Magamban, azonban a legjobb példa az, amivel alá is tudom támasztani az előző részben foglaltakat. Ösztönös tehetségem van például abban, hogyan akasszak ki úgy embereket, hogy azt mindenki más elismerésnek lássa. Ehhez a kifinomult technikához nagyon sok apró érzék összehangolt munkája kell, melynek során a rációra vár a hogyan kivitelezése, azaz a tálalás. Van azonban olyan eset, amikor a ráció tudja azt, mit kellene elérni. Ilyenkor a legjobb az intuícióra hallgatni, mert ha a ráció mondja a mit, az intuíció lesz a hogyanra a megoldás. Ha kérdezné valaki, miért is kell embereket kiakasztani, arra az lesz a válaszom, a pszichológiai gyógyításokhoz szükséges tudati behatoláshoz jó, amivel főképp a rendkívül zárkózott és mindenkit elutasító embereket lehet valami olyannal megfogni, amivel felkelthetjük az érdeklődését. Ha az ember valamire/valakire ideges, biztosan tudható, hogy a dolog nem hagyja hidegen, különben nem érdekelné.
Ha valaki manipulációval vádolna, igazat kellene neki adnom. De mi is az a manipuláció? A spirituális térben (és nem csak ott) az a menő, ha valakinek nagy ereje van. A nagy spirituális erő azt jelenti, az ember vele az akaratát tudja érvényesíteni. Dolgokon, ügyeken és embereken. Ezt a spirituális erőt kisugárzásnak hívja a köznyelv. Mi van azonban akkor, ha valaki a spiritualitásnak a másik pólusán van, azaz nem használ semmilyen erőt és mégis képes a szándékai érvényesítésére? Erre csak egy válasz lehetséges: ha nincs spirituális erőd, másoknak biztos van. Tehát mások spirituális erejét tudod használni, ehhez pedig szintén szükséges valami, ami akkor nem erő lesz, hanem egy másik minőség. Ezt a másik minőséget hívja a köznyelv manipulációnak. Holott semmi más nem történt, mint az izom helyett az eszedet használod.
"Hozzátok? Minek ide erő?"
A manipuláció fajtái
1. Hazugsággal manipulálás
Csak rövid távon működő technika és elvész, sőt visszafordul Rád a hatása, ha nem érsz el vele azonnali célt. Ugyanis idővel ki szokott derülni a hazugság. Általában a kezdők fegyvere. Hátránya az, hogy mindig emlékeznünk kell, kinek mit mondtunk és ez később jelentősen leterhelheti a kapacitásunkat.
2. Féligazságokkal manipulálás
A vakok közt a félszeműek fegyvere. Ezzel akár nagy tömegeket is meg lehet vezetni, ezért szeretik ezt a technikát különösen a politikusok. Lebukás esetén lehet arra hivatkozni, hogy az igazság másik feléről nekünk sem volt tudomásunk, azaz meg lehet úszni a dolgot, ám ezzel a látók előtt mindenképp bizonyítottuk a saját szintünket, ami egy spirituális harc esetén nem túl szerencsés dolog. Ha abból indulunk ki, hogy egy mesterhez kezdők járnak, akkor ilyennel sűrűn találkozhatunk ezoterikus csoportokban azzal a kiegészítéssel, hogy az igazság másik felének felderítése mindig a tanuló dolga, így a mestert nem érheti semmilyen szemrehányás.
3. Igazsággal manipulálás
Ez egy nehéz technika. Hátránya az, hogy sokszor rendkívül nehéz helyzetbe kerülhetünk, hisz ebben a világban mindenki elvárja az őszinteséget, ám csak kevesen képesek azt el is viselni. Ilyenkor legjobb az, ha elszigeteljük magunkat a külvilágtól és azzal alapozzuk meg a tekintélyünk, hogy kivárjuk, amíg az emberek rájönnek, mégis mi voltunk a korrekt emberek. Ha valaki az igazsággal akar manipulálni, a helyes időzítést kell eltalálnia, mert csak akkor beszélhetünk igazi manipulációról, ha azzal valamilyen célt akarunk elérni. Ami nem csak rossz dolog lehet.
Amikor rájöttem arra, az Angyalok (akik nem ismerik a félelmet) úgy kezelik a helyzetet, hogy szembesítenek vele (hogy le tudd győzni), kifejlesztettem egy olyan spirituális harci technikát, amivel megúsztam rengeteg melót, így tudtam egyszerre emberként lekezelni annyi mindent. Ehhez azonban sokáig kellett elszigetelve élnem, mert a technikához valódi tekintély szükséges, ami az embernek szól és nem a rangnak/pozíciónak. Ahhoz, hogy az embernek valódi tekintélye legyen, sok munka és valódi tudás szükséges. A tekintély olyan, mint az okosság és a szépség. Nem kell bizonygatni, mert azonnal magától kiderül.
Kedvencem a Megtorlás Hadművelet, amit volt szerencsém a kezdetekben, az első körben elindítani. Ehhez kellett egy jó ütős név, ami tükrözi a szándékaimat és az ellenfeleim félelmeit. Az illetők tudtak Rólam valamit és hittek Rólam valamit. Amikor megtudták, hogy indult egy Megtorlás Hadművelet ellenük, Én már rég nem foglalkoztam ezzel, ugyanis letudtam a dolgot annyival, hogy ezt közöltem velük. Az összes többit elintézte az, mit tudtak akkor a világról és mit hittek akkor a világról. Szerencsétlen Angyal meg szinte elúszott a melóban, ami hirtelen Rá szakadt. Amikor aztán jöttek a vádak, tudtam mondani (sőt, bizonyítani is), hogy Én aztán tényleg semmit nem csináltam, mert mindent ők csináltak. Ha valaki analógiát találna a Sorscsapás Hadművelettel ebben a kis történetben, jó helyen keresgél.
