A mesterlét veszélyei

Egyszer valakiből mester lesz. Igen ám, de honnan tudja, hogy mikor? Miből derül ki az, hogy valaki alkalmas arra, hogy mester legyen?

Egy mester alapvetően két kritériumnak kell, hogy megfeleljen:

1. Képességeiben alkalmas személy
2. Személyiségében alkalmas személy

A képességeket akár kapni is lehet, ettők még nem válik az ember automatikusan mesterré. Bár olyan közegben, ahol csak az számít, kinek a kezében van a pisztoly, ott elképzelhető, hogy az ember ilyen hatást kelt, ha az épp Nála van. Ám van egy örök érvényű megjegyzés, amit sosem szabad elfelejteni:

Attól, hogy felkötsz Magadra egy fekete övet, még nem leszel mester, csak úgy fogsz kinézni.

Sosem állítottam olyan magamról, hogy Én mester lennék. Ennek oka egyszerű. Ha a mester definíciója az, hogy 'mindent tud', mi van akkor, ha beérkezik akár egy darab új információ, amit eddig nem tudott? Akkor el lehet mondani, hogy addig hazudott Magáról, nem? A dologban rejlő aggályok között a legharsányabb az, hogy ebben az esetben az ember érdekeltté válik abban, hogy ezek az új információk nehogy napvilágra kerüljenek, mert akkor ez kiderülhet.

Sokan keverik még a mestert a tanítóval. Jómagam olyan dolgokat csinálok, amiket egy átlagember elképzelni sem tudna és sosem éreztem úgy, hogy a mester lenne az a szó, ami ráillene arra, amit csinálok akkor, amikor ezeket az anyagokat kiteszem a netre. Amikor ezeket az anygaokat kiteszem a netre, azt abból a célból teszem, hogy azok, akik el akarják kerülni az ezoterikus csoportokban rejlő veszélyeket, itt is hozzájussanak a szükséges tudáshoz anélkül, hogy el kelljen menniük oda. Ha a saját idődben, a saját tempódban akarsz haladni, itt könnyedén megteheted.

Minden ezoterikus anyag olvasásakor azonban figyelembe kell venni azt, hogy az olvasó felelőssége ott kezdődik, ahol az íróé végződik!

A mesterlét veszélyei című kis sorozat célja az, hogy betekintést nyerjünk abba, milyen alapvető szempontok játszhatnak szerepet egy mester életében, melyeket érdemes figyelembe vennie. Az anyag itt kezdődik.

A mesterlét veszélyei 5. A Szív

- Okos ember nem mondja, hogy soha!

- A Szív azonban nem okos ember.

Az Angyal a Szív felől közelít minden kérdéshez. A Szív pedig elutasít mindent, amit nem ért. Mivel a szív nem ráció-alapú értelemmel rendelkezik, az olyan embert, aki a Szívét követi, azt a környezete hülyének nézi. Ha egy mester csoportot akar, nem engedheti meg magának azt, hogy hülyének nézzék, sőt, az Egoja miatt különösen felingerli az, ha nem látszik fontos embernek. Ezért lehet olyan nagy különbséget látni a tibeti lámák/indiai jógik/stb. és a Merciből kiszálló zselézett hajú sztármágusok között.

Ha az ember igyekszik a Szívvel megérttetni az Ego szempontjait, hogy az azt figyelembevegye, nem bocsátkozik könnyű feladatba. Megértteteni kétféleképp lehet valamit: 1. rációval 2. tapasztalással. Biztosan kijelenthetem, a Szív a 2. pont nagy rajongója. Kivéve az általam Szövetséges Szívnek nevezett elkülöníthető zónát, akivel a Szövetséges Ego lehet szövetséges. Az intelligencia nagy előnye az, hogy az ember úgy is megérthet valamit, hogy azt ne kelljen megtapasztalnia. Ebben lett partner (sok tapasztalás után) a Szövetséges Szív.

A Szívnek vannak még egyéb tulajdonságai is. Mivel nem ismeri az erőszakot, az ellenhatásokra sértődéssel reagál. Mivel nem ismeri a kontrollt, a váratlan helyzetekben hirtelen ingerültség léphet fel. A gond az, hogy a sértődésre az Ego (sőt, annak ellenséges része) is reagál és ki is használja azt a maga javára. A hirtelen ingerültségből pedig könnyen lehet hirtelen felindulás is, amir aztán az ügyvédek is tudnak hivatkozni. A Szív nem szereti a sok szabályt sem, mert azt vallja, ha a Szeretet létállapotában vagy, nincs szükséged sok szabályra, a törvényeket meg úgyis érzed. Magadban belül.

Az a mester, aki ezeket megértette, már elindulhat a csoportépítés útján. Abban az esetben, ha ez rosszul sikerül, az illető elszektásodik.

Na ebben a hatalmas kavalkádban kellene egy embernek a saját eszével és szívével rendet tennie. Nézz rá erre az emberre, kedves Tanítvány! Szívesen tanulnál Tőle?

A mesterlét veszélyei 4. Az EGO

Első dolog: egy mester sosem sértődik meg! Ha azt teszi, azzal bizonyítja, hogy még nem tart ott. Ugyanis elég veszélyes dolog magasabb erőszinten és tudás birtokában behódolni az Ego előtt. Az Egonak ugyanis minden esetben az a célja, hogy istenné váljon, azaz fontos és tökéletes ember legyen.

Úgy, ahogy a goauld és a tokra közöztt, az Ego esetében is van különbség. Le is védettem mágikus pecsétekkel az Ötletet, aminek a neve: Szövetséges Ego. Ő egy olyan fejlettebb Ego, mely megértette a Szívet és figyelembe veszi annak szempontjait. Azaz képes lemondani rövidtávú érdekeiről egy hosszabb távú cél érdekében és ezért áldozatokra is képes.

A Szövetséges Ego olyan, mint a Tokra

Mindig képes az áldozatokra

A kezdő mesterek sűrűn eshetnek abba a csapdába, hogy mesterségesen akarják befolyásolni a tanítványaik létszámát. Minél többen vannak ugyanis, annál nagyobbnak látszik a hatalma. A tapasztaltabb mesterek azonban jól tudják, a sok ember sok munkával is jár és ha nincs megfelelő figyelem, kellő intelligencia és empátia, akkor könnyen kicsúszhatnak a dolgok az irányítás alól.

Célszerű tehát egyrészről az életre bízni a dolgokat, másrészről jobban odafigyelni arra, amiket a tanítványainak mond. Hogy minden úgy történik, ahogy történnie kell (akkor is, ha ez kellemetlen), meg olyasmi, hogy 'szeretet'. Ami ha lenne, nem éreznék úgy magukat a csoport tagjai, mint a rabszolgák.

Az Ego hatalommániájának következő foka a vallás, majd a világvallás. Népeket irtottak ki a vallás nevében csak azért, mert az ő hitvilágukban nem volt helye a másik kizsákmányolásának. Akik ezt tették, úgy kezdték, mint bárki a mai világban, aki létrehoz egy ezoterikus csoportot.

Aki létrehoz egy ezoterikus csoportot, annak ezzel valamilyen célja van. Akit könnyű hízelgéssel elkapni, annak biztosan nem az a célja, amit mondott akkor, amikor elvállalta a Feladatot és megkapta a hozzá szükséges hatalmat. Aki mesternek hívatja magát, sőt elvárja ezt a tanítványaitól is, az mesterségesen alakítja a tekintélyt is. Tekintélyalapú rendszert márpedig csak az arra érdemtelenek akarnak kiépíteni, ugyanis a tekintély az embernek szól és kialakul magától.

Ha a pozíciónak szól, oda könnyű arra méltatlan embert ültetni.

A mesterlét veszélyei 3. Az angyal

Minden angyal, amikor megtestesül és keresi az alkalmas emberi alakokat, azzal szembesül, hogy ami itt természetes, annak zöme tiltott az ő világukban. Így az emberi alakok az egyetlenek, akik fékezni tudnak pár dologban, amire az angyal egyáltalán nincs felkészülve. Mert nem ismeri. Ám az angyali hierarchiában a főnök mindent jobban tud és ehhez a szokásukhoz itt is ragaszkodnak. Ami azért jó, mert ha semmit sem tudnak erről a világról, ám nekik kell a legokosabbnak lenniük, ráadásul bárminek ellen tudnak állni (kivéve a csábítást és a kísértést), az isteni lehet a környezetükben, szó szerint.

Az angyali megszállás alatt lévő emberek tehát általában hirtelen haraggal reagálnak olyan dolgokra, mint a kritika, amivel itt találkoznak először és nem tudják kezelni. Meg egy csomó más dolgot sem tudnak kezelni és mindenben nekik van igazuk. Amikor visszatér az ember, akkor azonnal reagál, hogy kompenzáljon (bűntudat, stb.), az angyal ezt nagy ívben leszarja, ő azt sem tudja, hogy akkor éppen Te volt. Ha az illető egy mester, akkor sokminden a tanítványai orra előtt zajlik, akik nem vakok és nehéz PR-feladat lenne az angyalokról kialakult képet ily módon beárnyékolni.

Amikor angyal voltam, akkor azt csináltam, hogy összeszedtem sok mester jótetteit (ne feledjétek, onnan nézve minden ember brutális bűnöző, a szabad gondolkodás egy olyan helyen, mint a Kollektíva ilyen) és úgy tálaltam Kinn, hogy ezek az emberek galaktikus gengszterek. Másra esély se volt, olyasmi, mintha lenne egy fél percem elmondani egy olyan dolgot, aminek a megértéséhez is évek kellenek, szóval inkább legyenek bűnözők. Szóval a legtöbb angyali megszállás alatt álló mestert onnan lehet megismerni, hogy kiterjedt bűnszervezetbe tömörültek. Nem azért, mert annyira bűnözők lennének, csak az angyali rács felépítésénél nem sokat szaroztak olyan dolgokkal, mint a földi törvények olyan komoly figyelembevétele. Te is nagy ívben szarsz az olajvezetéked útjában álló szép kis tavakra!

Angyali megszállás alatt jó, ha barátod a Ráció és Veled van a Logika, mert az első ember simán átver, ha Te csak azt ismered, hogy mindenki felé bizalommal fordulj, nem? Tehát azt sem tudod kezelni, mi van akkor, ha ezzel valaki durván visszaél. Viszont baromi nagy a Szíved ereje. Aki mint tudjuk, nem egy okos ember. Ilyenkor csak a hülyék állnak az utadba, vagy azok, akiknek az a dolga, hogy az angyalt valahogy lefogják. Angyali erő, mint elefánt a porcelánboltban.

A mesterlét veszélyei 2. Az UFO

Minden kezdő mester tudja, hogy az az Elmélet, miszerint minden, ami Föntről jön, az isten, jó, de nem nagyon használható a gyakorlatban. Föntről azért jóval szélesebbek a lehetőségek és elvárható minden olyan ufótól, aki kicsit is komolyabban veszi a játékot, hogy ne hibázzon, amikor angyalt vagy istent játszik. Képzeljétek el azt, hogy idejönnek, becsatlakoznak a tudatukkal, megjelennek itt, emberként a 3D-ben és föntről is tolják a cuccot. A kezdő mestert ez megzavarhatja. Aztán utána is.

Az esőerdőkben szokott ez lenni, hogy istennek nézik a néprajzkutatókat, amikor ráakadnak egy elzárt törzsre. Itt sincs másképp, ám ezek felvilágosult emberek, legalábbis a látszat nagyon erre utal. Szóval ezek a felvilágosult emberek, akik szeretnek a Kettős Mérce alatt gondolkozni, elfelejtik a fraktálnak azt a kellemes tulajdonságát, hogy mindent visszaad. Így most a mi (törzsi) vezetőink nézik isteneknek az idetévedt ufókat. A Csillagkapu sorozatokon nevelkedő nagy tömeg azonban jól tudja, hogy kik a felemelkedett lények, aki meg Voyageres, az tudja, mi az a holoszoba. Szóval nem kell mindent elhinni az Orinak.

Legyen az ember bármekkora mester, az ember amit lát, amit hall, azt az agya elhiszi. Jómagam párszor már csináltam olyat, hogy a célszemélyt elvittem álomba, ott leélte egy teljes napját (amit teljes egészében az Én forgatókönyvem vezérelt), amivel aztán kicseréltem egy unalmas tegnapját és az álom máris valósággá vált. Ha ez egy mesterrel történik, az legyen akármekkora mester, akkor is beszopja, mert emlékszik arra, mit látott a szeme és mit hallott a füle tegnap. Akinek ilyen lehetőségei vannak, azok egyszerűen keresnek egy alkalmas embert, akivel aztán szövetséget kötnek. Így nevezik. Ezeket Én Magasabbdimenziós Lényeknek nevezem, bár az is relatív, hogy mit jelent az, hogy magas dimenzió. Amikor teljesen megszállják a mestert, onnantól a mester emberi alakja csak egy sima néző és ezt tapasztalják meg a tanítványai is. De csak a birkatípus, mert nem mindenki szereti a goauld gazdatest szerepét. Pláne, ha az a harcmodora, hogy hagyja, hogy megszállják, ugyanis a normális lény nem akarja megszállni a másikat, aki tehát ezt teszi, azzal szemben jogos a háború. Így megelőzhető egy csomó égi bírósági Ügy, ami csak az elején szórakoztató, de a Többség nem éli túl az első pár másodpercet sem. Jómagam elismert védő lettem ott, ugyanis kitapasztaltam és megtanultam az égi jogot. Úgy sikerült, hogy annyit vádoltak magasabb spirituális (hmmm mesteri)  csatornákon, hogy állandóan ott kötöttem ki.

Szóval a mesterlét olyan megszállás alatt, melyet sima átbaszással kiviteleztek, olyan, hogy az ember teszi a dolgát és nem sok dologba van beleszólása. Kijönni belőle lehet és könnyen, egy tokra típusú megszállóval, aki pótolni tudja a kieső kapacitáshiányt. Vagy elindulsz az erdőn át és hátha.

Végezetül szeretném elmondani azt az elméletemet, hogy itt mindenki egy ufo, aki meg nem ott kevés helyen van internet. De az angyalkák szeretnek Téged!

A mesterlét veszélyei 1. A tanítvány

A probléma oka a nyugati "csak a győztes ér valamit" gondolkodás. Ennek oka a fejletlen egyistenhit értelmezés. Ezért meggyőződésem az, hogy nem célszerű ezt erőltetni olyan közegben, mely még nem érett meg rá. Vissza kell térni a többistenhithez és csak azok számára érdemes az egyistenhit figyelembevétele, akik kompetensek erre a gondolkodási/fejlettségi szintre.

A nyugati civilizáció azért látszik fejlettnek, mert külsőségeiben tényleg az. Akik elfogadják a szabályait/törvényeit úgy, hogy azt tekintik kizárólagosnak, azok magukat zárják egy olyan csapdába, melyből csak úgy lehet kijönni, ha az ember saját bőrén tapasztalva járja ki az utat. Ezt el lehet kerülni, ha az ember gondolkozik, ám akkor azonnal szembetalálja magát az angyali szintekkel, akik nem kedvelnek semmilyen egyéni kezdeményezést. Erről bővebben későbbi írásomban foglalkozom.

Adva van tehát egy fejletlen keretrendszer, melyben óhatatlan, hogy akik érvényesülni akarnak, szintén fejletlenebb eszközökkel/módon teszik. Régebben megfigyeltem valahol, hogy egy alfahím gondolkodású ember csillogó szemekkel sztárolt valakit, aki úgy jutott gyorsan egy magas céges pozícióba, hogy átvert rengeteg nyugdíjast. Amikor erre rákérdeztem, még csak nem is értette a kérdést, annyira elvakította az illető gyors karrierje. Megjegyzem, ez pedig annak a primitív izraeli viselkedési és jellemmintának a hatása, aki lúzernek tekint mindenkit, aki nem akar átgázolni a másikon a saját érvényesülésének oltárán. Ezért kell minden idegen hatást óvatosan beépíteni, mert ha az ember nem figyel, könnyen elállatiasodhat akár úgy is, hogy kívülről öltönyös nyakkendős úriember látszatát kelti.

Ha valaki azon gondolkozna, miután elért a tudás megismerésének egy szintjére, hogy saját csoportot alapít, figyelembe kell vennie azt, hogy a tanítványai sokszor értenek mást azok mögött a szavak mögött, amikre a felszínen meggyőződéssel bólogatnak. Nézzük, milyen lehetőségei vannak egy tanítványnak arra, hogy érvényesüljön úgy, hogy figyelembe veszi a "csak a győztes ér valamit" gondolkodást. Először (amikor érkezik) a mesterét minden bizonnyal bálványként fogja tisztelni. Ez azonnal látszik a szemében csillogó fényből. Ilyenkor érdemes azonnal lépni úgy, hogy a.) vagy kirúgni a tanítványt (elutasítani a képzését) b.) vagy rákészülni a jövőre. Erre azért van szükség, mert az Egyensúly Törvénye értelmében aki rajongóként érkezik, később biztosan az ellenpontra kerül, azaz le fogja valamiért nézni a mestert.

Az első hiba a hierarchikus szerveződés kialakítása. Egy ilyet a saját szememmel láttam, mégpedig úgy, hogy olyan embereket tett meg a mester vezetőknek a csoportban, akiket Én azonnal kirúgtam volna. Ám ezt látjuk az életben is (talán nem véletlenül), hogy olyan emberek vezetik az országot, akiknek véleményem szerint a börtönben lenne a helyük egy normális társadalomban. Erre a hibára Én a funkcionális hierarchiát találtam ki, ami egyenlő felek közötti olyan viszonyrendszert takar, melyben mindenki tudja, kinek hol a helye, ha feladatba ugrunk. Ha nincs feladat, akkor így egy kellemes közösségi légkör teremtődik, mert nincs alá-fölérendeltség a szabadidőben. Lefordítva akár barátok is lehettek, mert csak a szerepjátékban vannak meg a rangkülönbségek. Ez persze fejlett tagokat feltételez, akiknek a megtalálása sajnos komolyabb feladat, mint elsőre látszik. Ha belép a képbe a csábítás és a kísértés, az sok embernél üti a 'jó társaság' lapot és szarnak a barátságra, ha valaki nagy pénzt ajánl valamiért cserébe. Ezt a hibát tehát védeni a magas szintű személyzeti munkával lehet, ám ahol egy mestert hízelgéssel le lehet venni a lábáról, ott ne is várjunk ilyet.

A hízelgés (seggnyalás) eredményességi foka egyben a mester alkalmatlansági szintjét is jelöli. Ugyanis ha belegondolunk, hogy a tanítvány követi a "csak győztes ér valamit" elvet (lásd: X-Faktor, Gordon főzős műsora, stb.), ráadásul a mesterben még bálványt is lát, akkor adott a feltételezés, hogy úgy tud a legkönnyebben érvényesülni, ha ledönti a bálványt, vagyis hátbadöfi a mestert és a helyére lép. Ha nem ennyire tökös, akkor marad a vezető beosztás a csoportban és akkor a többiek szívják meg. Jómagam vízöntőként nem alapítottam csoportot, mert ilyenkor nagyon nehéz elkerülni a szektásodást.

Szektásodás nem csak úgy alakulhat ki, hogy a mesternek ilyen ambíciói vannak, hanem úgy is, hogy a mesternek esze ágában sincs ilyesmi, ám a tanítványoknak igen! A közösséghez tartozás téves felfogása vezethet el a szektához, valamint az a típusú karriervágy, amit ilyenkor a mások fölötti hatalom kiélésének élménye hajt. Nézzük, hogyan tud egy mester reagálni az ilyen helyzetekre:

1. Diktatórikus rendszert vezet be, amiben esélyt sem ad a tanítványoknak arra, hogy átgázolhassanak rajta

2. Elmerül a tanítványok szándékaiban, azaz a tanítványok befolyást szereznek a mester fölött és bábfigurává teszik

3. Lemond arról, hogy mester legyen és megmarad az egyéni fejlődésben

4. Figyelembe veszi a modern világ adta lehetőségeket és mindent felrak a netre, ami az oktatási részt illeti és áttér a spirituális csatornákra, ami a személyes foglalkozási részt illeti (ám ehhez tényleg mesternek kell lennie)

Jómagam is végigjártam ezeket az utakat, bár sosem engedtem a csoportlétszámot pár fő fölé. Sajnos így is megtapasztalhattam azokat a dolgokat, amik miatt egy ilyen szép és hosszú írás születhetett. Ami minden kezdő mester számára lehet egy Alapmű, amennyiben nem tekintenek Engem bálványnak!